Sikerkereső

(Majdnem raktam smiley-t ennek a címnek a végére is, de már mindegyik végére raktam, így most lehagytam. :-) Hiába, jó kedvem van mostanság. :-) )

Tehát: ma átpakoltam az "archív" szekrényemet, benne van gyakorlatilag az egész életem papírok, könyvek, jegyzetek, diák, vetítőfóliák formájában. Hihetetlen mennyiségű tudás felhalmozva, összevissza. (Apropó, majd egyszer rászánok egy hónapot, és digitalizálom a dolgaimat. Beszkennelek mindent és csoportosítok, hogy meg tudjak találni mindent, ha kell hirtelen. Most egyetlen lapért pakoltam át minden egyes dossziét...)

Már rengeteg dologgal foglalkoztam életem során, döbbenetes volt átnézni is, pedig tényleg csak a hasznosat őriztem meg. Sorban jöttek elő a hatalmas élményeim, és rájöttem, azért már tettem le az asztalra pár dolgot. Most felsorolom azt, amire büszke vagyok. :-)

Nem is tudom, mikor köteleződtem én el a "forradalmiság" mellett. Az egész karrierem arról szólt, hogy mindig újat akartam alkotni, és mindig meg akartam változtatni valamit. A nagyobb sikereket megosztom veletek.

A legeslegelső munkahelyem csupán pár hónapig volt (kaptam egy jobb ajánlatot, és elfogadtam) - környezetvédelmi aktivista voltam. Innen az M0-ról szóló cikkemre vagyok a legbüszkébb, leginkább újságíróként dolgoztam akkoriban. A Környezetvédelem című folyóiratban jelent meg ("M0-s nullamegoldás" címmel), egy jó kis feldolgozása volt a témának. Az M0-s akkor még eléggé rosszul volt kialakítva és sikerült rávilágítanom a hibáira. Azért tiltakoztunk ellene, mert ha megépítik az északi körgyűrűt (nem tudom, hol tart most a dolog) - kettészelik vele Budapest tüdejét. Egyébként a sztrádaépítés nem jelent megoldást a dugókra. A dugók megoldása a megfelelő közlekedésszervezés, de ebbe most nem megyek bele, nézzen utána, akit érdekel. :-) Nagy élmény volt a főkapitányságtól kirendelt rendőrautóban mászkálni föl-alá az M0-n, és interjúvolni közben a százados urat. :-) Akit érdekel, keresse meg ezt a cikket. Jól sikerült, ma is vállalnám. Ja, az M0-s kialakítása sokat javult azóta (bár még mindig baleseti gócpont). Talán egy pici szerepem nekem is volt benne.

Az első "komoly" munkahelyemen, egy autóalkatrész-gyárban még környezetmérnökként dolgoztam. Akkor indult el Magyarországon az ISO14001-es vállalatirányítási rendszerek kiépítése, az enyém az ISO-ban a negyedik volt, az EMAS rendszer szerinti (szigorúbb az ISO-nál) minősítésben viszont az első. Itt tanultam meg, mi az, hogy audit, de azt is, hogy akkor ismersz egy szabályt, ha jól meg tudod kerülni. Félreértés ne essék: nem kerültük meg őket. Itt jöttem rá arra, és próbáltam megmagyarázni az akkori menedzsmentnek (hiába), hogy a környezetvédelem nem az auditról szól csupán, hanem arról, hogy termelj minél kevesebb hulladékot (állítólag Japánban vannak olyan cégek, amelyek szinte nulla hulladékkibocsátással működnek) - hiszen így leszel hatékony és gazdaságos! A hatékonyság nagyon megtetszett, és rájöttem, a minőségbiztosítás ezt talán jobban szolgálja.

Így kerültem Tatabányára, a következő munkahelyemre, egy amerikai elektronikai céghez. Először hasonló (de már vezetői) munkakörbe, majd az én feladatom lett a QS9000-es autóipari minősítés megszereztetése is a vállalattal. Amit erről tudni kell: ez a legszigorúbb minősítési rendszer, és tényleg nem a papírról szól: jónak kell lenni valójában. Jellemzője, hogy nem lehet hibapont az auditon. (Veszélyes üzem az autó, ezért ilyen szigorú ez a dolog.) Nem volt. :-)

Ugyanennél a cégnél szerettem bele a papírmentes iroda ötletébe. Hihetetlen mennyiségű tanulmányt, felmérést, stratégiai elemzést végeztem, melyben kimutattam: igenis van értelme belevágni, hiszen a napunk kb 40%-át papírokkal való rohangászással töltjük. (Nyugodtan mérd fel a saját idődben is.) Egy nagy nyomdatechnikai céggel dolgoztunk együtt, akik kivittek a düssseldorfi nyomdakiállításra, ami egyben életem első repülőútja is volt. Nagy élmény volt: akkor és ott találkoztam először IMAX mozival, ahol bemutatták, hogy nézhetne ki valójában egy papírmentes iroda. Képzelj el egy olyan munkaasztalt, ami körülbelül úgy néz ki, mint egy irányítópult, de előtted nem kézzelfogható, hanem kivetített dolgok vannak, és a kezed mozgatásával lapozol, irányítasz, gépelsz. Persze ez így nagyon futurisztikusan hangzik, és nem is ez lett volna a végső megoldás, de a papírmentes iroda még mindig megvalósítható ötlet. Még mindig tetszik is. :-) Sajnos a projekt nem jött össze, tudjátok miért? Az emberek szeretik a papírt, biztonságérzetet jelent nekik a dokumentumok kinyomtatása.

Innen vezetett az utam amúgy Amerikába is, életem egyik legnagyobb élménye volt. Ott tanítottak meg tanítani, azt hiszem.

Ezután következett a Nokia. Itt már a hatékonyságfejlesztés volt a feladatom, emellett a minőségbiztosítás egy részének irányítása. Alapvetően átalakítottam a dolgot, melynek eredményeképpen az osztályom létszáma 7 főről kétszázvalahányra nőtt az előkészítési időt leszámítva két hét alatt. Igen, két hét alatt behívtunk, leinterjúztam, felvettem, és beosztottunk közel kétszáz embert. Sokáig stabil is maradt a csapat.

Nemzetközi sikert is jelentett a dolog, néhány ötletemet még Kínában is használják. :-) Aztán beindult a dolog és még sok más változást is bevezettem - és belefáradtam. Emellett rájöttem: három lába kell, hogy legyen egy cégnek. A jó terméke, a hatékony folyamatai, és a jó emberei. Az első kettő már "megvolt", így a harmadik pontra kezdtem koncentrálni.

Így én lettem Magyarország első coacha 2004-ben, és még most is az vagyok. :-) Egyelőre kielégít. .-)

Mindig mindent szívvel-lélekkel csináltam. Az a töméntelen mennyiségű oklevél, elismerés - és az ezek mögött levő tudás az, amire igazán büszke vagyok. De meg is küzdöttem érte. :-)