Úgy döntöttem, hogy kevés kivételtől eltekintve a férfi-női (párkapcsolati) témát nem fogom boncolgatni, mert iszonyú messze vezet. Most ez egy kivételes alkalom.

Döbbenet, mennyi párját nehezen találó ember van mostanság. Meggyőződésem, hogy ez kommunikációs félresiklások miatt van így elsősorban. Egy kedves blog-társamat idézem, biztosan nem haragszik meg érte (ő férfi): "úgy érzem bele vagyunk hajszolva a teljesítménybe. Kell a mammut, még ha tele is a hűtő."

Nagyon sok férfi (és nő is) érzi úgy, hogy a nőnek a férfi pénze kell. Biztosan vannak persze olyan kapcsolatok, amelyeket tényleg a pénz tart össze, de ezektől eltekintek, szerintem ez (érzelmi) igénytelenség, és ők általában meg is találják egymást. Nem minden kapcsolat épül a pénzre, sőt!

Amit problémának érzek: a mai nők sikere, és ennek következményeképpen a férfiakban ébredt félelem és kisebbrendűségi érzés: "ha nélkülem is képes eltartani magát, akkor mit nyújthatok még neki?" Még többet, még jobbat? És hol a határ?

Láttam egy filmet nemrég, címe: "Sötétkék, majdnem fekete". Egy önmagát hajszoló srácról szólt: szegény családban nőtt fel, ápolta a beteg apját, mellette egyetemre járt, de sehogysem sikerült olyan állást találnia, amellyel ebből a helyzetből ki tudott volna lábalni. Előkerült egy gyerekkori szerelme, egy azóta nagyon sikeressé vált lány, aki már gyerekkorában is adott neki ruhákat, de most felnőttkorában ehhez hasonlóan éppen jó álláshoz próbálja juttatni a kapcsolatai révén. A srácot megalázzák az álláskeresés során. Majd érdekes helyzet alakul ki: a fiú bátyja a börtönben megismerkedik egy lánnyal, akivel kapcsolatot kezdenek. Az idősebb testvér elhagyja a börtönt, a lány bentmarad, és  nagyon rossz helyzetbe kerül a cellatársai agressziója miatt. Át akar kerülni abba a börtönrészbe, amit kisgyerekes anyáknak tartanak fent, így teherbe kell esnie - viszont főhősünk bátyjának sajnos nem lehet gyereke. Így megkérik a fiút, hogy a négyszemközti találkozókon tegyen a gyerek érdekében, persze érzelmek nélkül.

Az érzelmek kihagyása persze nem sikerül, beleszeretnek egymásba a börtönbeli lánnyal. 

Amiért pedig a filmet leginkább ajánlom, a következő jelenet: a fiú szakít a kinti, befolyásos, sikeres barátnőjével. Indoka: "melletted olyan kopottnak érzem magam. Neki szüksége van rám."

Persze adja magát a gondolat, hogy ez a sikeresség miatt alakult így. Szerintem nem így van. A második kapcsolatban a pénz nem játszott szerepet. A  börtönviselt lány tudta magát gyengének mutatni, a sikeres nem.  A börtönviselt lány így képes volt meglátni a fiú igazi énjét (félelmekkel, gyengeségekkel együtt) és így tudott bízni benne. Az első lány nem tudta elviselni a fiú gyengeségeit: meg akarta változtatni őket, azaz nem is látott mást, csak a fiú hibáit, "segítő" köntösbe bújtatva azokat. A második lány észre sem vette a hibákat, csak az erősségeket látta.

Tanács nőknek: mutasd a gyengébb, az igazi, a valódi oldaladat is. Csak így hiteles egy ember. Tanács férfiaknak: ne hidd, hogy pénzzel, teljesítménnyel kell bizonyítanod a férfiasságod, légy támasz, légy bástya, légy megbízható. Minden nő gyenge valamiben, legfeljebb nem mutatja. Tőlük is sokat követel mostanság a társadalom.

Tanács mindkét oldalnak: keresd meg azt, aki mellett nem kopottnak érzed magad, hanem aki mellett kiteljesedsz, aki a jót látja benned, akinek "szüksége van rád" - nem azért, mert adsz neki valamit, hanem azért, mert veled egyszerűen szebb az élete.