Nagyon érdekes dolog történt velem. Mindig is vágytam arra, hogy tudjak fotózni, és az ezéves egyik célkitűzésem az is volt, hogy elmegyek fotótanfolyamra, és beszerzek egy jobb gépet. Különösebben nem fordítottam rá túl sok időt, olyan "majd egyszer" formában álltam hozzá. Aztán elérhető közelségbe jött a fotózás egy pár napja, és azóta komolyan mondom, alig tudok másra gondolni. Emellett: bár a gép még nincs nálam, olyan, mintha már itt lenne, és keresem a "neki való" pillanatokat, mozzanatokat, dolgokat.
Ma sétálni mentem, csak ide a környékre. A szép nagy esernyőm alól szemléltem a világot. Csak itt az utcában találtam két tetőkertet, és egy pici, eldugott, pergolás, süllyesztett teraszt. Az egyik templom tetején szív alakú jelet, az egyik ház oldalában pici szobrot. Egy lépcsőt. Mivel majdnem Óbudán lakom, felfedeztem, hogy az egyik kis utcában a régi gázlámpák (utánzatai) állnak. Tudtam, hogy Óbudán sok ilyen van, de itt is??
Figyeltem az emberek arcát is. Vajon mi van az arckifejezésükben? Igyekeztem nem tolakodó lenni, és tényleg csak pár pillanatig néztem őket, de amilyen csodálkozással néztek vissza rám!
(Emlékszem, pár évvel ezelőtt, amikor Amerikából jöttem haza -ahol köztudottan nyitottabbak az emberek - már a reptérről kilépve megdöbbentem. Itthon mindenki lefelé néz!)
Mindenki lefelé néz... Én ma nem ezt tettem. Felfedeztem új fákat, bokrokat, szobrokat, köveket... Felfedeztem, pedig itt élek mellettük évek óta!
Rájöttem, most jöttem rá, hogy a fényképezés nemcsak a pillanat rögzítését jelenti. A fotózás láttatás, megmutatod a képeken keresztül, hogy milyen szépséget találtál az adott dologban...
Hogy ez az érzés nekem mennyire hiányzott! De azért nagyon jó, hogy eddig csukva volt a szemem, és ez így hirtelen, váratlanul történt, mert így azt is megélem, ahogy nyílik ki a világ, ahogy egyre több szépséget látok olyan dolgokban is, amiket évekig néztem teljesen közömbösen. (Pedig meg voltam róla győződve, hogy már egészen nyitva van a szemem...) Keresem a szépséget, és mennyit találok!
Mindenkinek kívánom, hogy éljen át hasonlót.
Utolsó kommentek