Tegnap jöttünk haza Skóciából. (Azaz elvileg szombaton, de gyakorlatilag vasárnap hajnal lett belőle...) Azt hiszem, tettünk valami nagyot. Több nagyot is.
Egyrészt, amiért leginkább mentünk: erősítettük a magyar és a skót üzleti kapcsolatokat, azt gondolom, elég jó eredménnyel. Szerződéskötési fázisban váltunk el az ügyfeleinktől, tehát sikeresnek értékelem az együttműködésünket, de ezt inkább mondják ők. (Azt hiszem, érdemes lenne erről egy cikket is írni a Polarisra.)
Aztán: vittünk cseresznyefákat, hadd termeljenek cseresznyét. Gyönyörű lesz, és az az érzés is, hogy ehhez hozzájárulhattunk.
A munka mellett kirándultunk is. A szokásos Glasgow- és Edinburgh-túra mellett elmentünk a Felföldekre, a gyönyörű hegyek közé, oda, ahol a Hegylakók laknak. Láttunk varázslatos vízesést, etettünk mókust a kezünkből, fotóztunk fácánt (bemozdult a piszok), jártunk whiskey-lepárlóban, ettünk fantasztikus zöldborsmártásos vacsorát (az almabor itt ugrott ám be! :-) ), és töméntelen mennyiségű áfonyát.
Pénteken este búcsúzóul rittyentettünk egy olyan háromfogásos vacsorát a vendáglátóinknak, hogy megnyalták mind a tíz ujjukat. (Csirkehúslevest - érdekes volt zeller és karalábé nélkül, de egész igazi lett az íze -, majorannás són sült csirkét (mondd ki ezt némi almabor után is! :-) ), és Gundel-palacsintát.) Mindezt kb másfél óra alatt! Kb 350 km autóvezetés után (hóviharban) a csodálatos hegyek között.
Egészen boldog voltam, azt hiszem. Most hiányzik Skócia és az ottani hangulat, de lassan visszarázódom.
ui: hamarosan képek is lesznek! :-)
Utolsó kommentek