Tegnap este fórumoztam és ezoterikus témákat boncolgattunk. Az egyik téma a lélek maga volt, a másik az aurafotózás. Kitartottam amellett, hogy az agytól elválasztható "lélek" nincsen, hogy miért is, egyszer erre majd kitérek. Az aurafotózással kapcsolatosan azt mondtam, hogy megnéztem, (sőt, még készült is rólam aurafotó) és rövid megfigyelés után dobtam a kukába az egész elméletet. Kérdezték, hogy miért is és mitől ilyen stabil a véleményem mindkét kérdést illetően. A rövid válaszom erre az, hogy megérzés, na de mint tudjuk, a megérzés is az agyi információértékelés eredménye. Tehát értékeltem már előtte az ezzel kapcsolatos infókat, most megpróbálom megfogalmazni, vajon hogy is történik mindez.

Volt szerencsém Nahalka István, a zseniális pedagógus előadását meghallgatni a tanulásról. Elmondta, hogy jelenleg nagyon rosszul tanítjuk a gyerekeket, hisz a világképük alakulását vajmi kevéssé vesszük figyelembe a tanításuk során. Azaz a tanárok ledarálják az anyagot, de hogy az valójában "megértődött"-e, nem ellenőrizzük vissza. A gyerekek rengeteget magolnak, és ez a tudás könnyen elveszik - lásd az érettségi után jó pár évvel ritkán emlékszünk már az iskolában tanultakra. Sőt: azokat, az alapvető természettudományos ismereteket (többek között mert magoltuk, és nem értettük meg igazán), amelyeket valamilyen szinten a fejünkbe vertek - nem hogy nem használjuk, de el is felejtjük. Továbbmegyek: nem kételkedünk és nem gondolkodunk.

Tehát: honnan tudhatom, hogy valami jó, megbízható és érdemes számításba vennem?

Először is kételkedjünk. Például- aurafotózás: ha csak simán fotózásról van szó, miért kell a kezemet rátennem egy valamiféle érzékelőfelületre? A fotózás megoldható lenne enélkül is, nem? Vagy továbbmegyek: mi is az, amit látok a fotón? Ezt a készítőnek tudnia kell elmagyaráznia. Az elvét is. Ha például röntgenfelvételt nézek, az orvos el tudja mondani, milyen testrészeimet látom rajta, és röviden azt is, mi alapján készül a felvétel.

Még egy jó módszer: tudja nekem megismételni. Ha nem is értem igazán a röntgenfelvétel készítésének módját, készítsen még egyet rólam, és ha hasonlít a kettő, akkor elhiszem, hogy valós, amit látok. Aurafotózásnál ez nincs így, minden kép különböző, amit készítenek. (Lásd: Az aurafotózás háttere)

Másodszor:  gondolkodjunk kritikusan. Nézzünk még néhány, helyét meg nem álló dolgot. Homeopátia. Tízezerszeres higítás. Vagy még többszörös. Egy csepp víz kb 1 milliliter, ha jól számolok. Tízezerszeres higítás azt jelenti, hogy egy csepp vizet (hatóanyagot, bármit) 10000 milliliterrel higítok, azaz: tíz liter (kb egy vödörnyi) vízbe teszek egy csepp valamit. Most megkérdeztem egy labormérésekkel foglalkozó (akkreditált ám! :) ) barátnőmet, hogy ha mondjuk egy csepp benzint teszek egy vödör vízbe, érzékelhető-e bármilyen műszerrel benne a (mondjuk) benzin? Hát, nem. Azt is megkérdeztem, hogy ha abból a benzines vízből iszom, mi lesz? "Semmi bajod sem lesz" - szóval ennyit ér a homeopátia, bármit is teszek abba a vízbe. (A homeopátia alapelve egyébként szerintem a placebohatásra épül, de ezt majd egy későbbi posztban kifejtem egyszer.)

Biorezonancia. A sejtjeink, az egész testünk rezeg. Nem sikerült még olyan természetgyógyászt találnom, aki értelmesen el tudta volna ennek mondani a lényegét. Általában ott megállunk, hogy milyen típusú sugárzás ez: elektromágneses, nukleáris, hő? Valamit itt az elektromossággal próbálkoznak, de már ott megbukik a mutatvány, hogy a biorezonanciát szigetelőanyagú csatlakozóval mérik...

Miért fontos azt tudnunk, hogy ezek mik is valójában? Alapvetően addig nem érdekes a kérdés, amíg tétje nem lesz. Amíg nem kell fizetnünk érte, amíg nem az "egészségünk, vagy a nyugalmunk érdekében" ajánlják nekünk ezeket a dolgokat. Ha ilyesmi előfordul, javasolom a következő lépéseket:

1. Kételkedjünk, és mindig kérdezzünk alaposan!
2. Olvassunk újra alapvető természettudományos ismeretekről könyveket, leginkább a tankönyveket, tájékozódjunk az interneten, de mindenképpen több forrásból!
3. Ha bármi ilyesmi kerül az utunkba, a lehető legalaposabban nézzünk utána a hátterének! Gondolkozzunk el rajta, hogyan működhet!
4. Kérjük független szakértő segítségét, akár többét is, aki(k)nek a tudásáról korábban, több alkalommal már meggyőződtünk! Sőt, itt célszerű figyelembe venni a szakirányú egyetemi végzettséget, szakmai elismertséget.
5. Mindig a való világban keressük a megoldást. Ha valaminek van ésszerű oka, inkább azt fogadjuk el, mint szellemek, kísértetek, földönkívüliek, meg nem magyarázható sugárzások, csodahatások létezését!
6. Ne higgyjünk csupán a tekintélynek! Nem feltétlenül igaz valami, mert mentőorvos mondta, vagy mert atomfizikus mondta, senki sem polihisztor, és nem érthet mindenhez!

Természetesen a fenti tevékenységek közül nem választani kell, hanem az a célszerű, ha egyszerre alkalmazzuk mindet. Persze a minden határon túli kétkedés sem szül jó eredményt, de ha elkezdjük gyakorolni a kritikus gondolkodást (azaz: ha elgondolkodunk rajta a jelenlegi tudásunk alapján, ha megismételhető a dolog, ha a barátaink, független szakértők és a szakirodalom több forrásból is egybehangzóan állít valamit, akkor azt már elhihetjük nyugodt szívvel!) a saját magunk védelme érdekében, előbb-utóbb meg fogjuk találni azt az arányt, ahol nyitottak leszünk az új dolgokra, de átverni sem tudnak minket.

Hajrá! :)