Sikerkereső

A hétvégén megnéztük a Kasszandra álma című, legújabb Woody Allen filmet. Érdekes megfigyeléseket tettem közben.
Az érdekesség már a filmajánlóval elkezdődött a Pesti Estben. Azt írta róla az ajánló, hogy "ez a film olyan, mintha Bergman rendezne operettet". Hűű, ettől meglepődtem, és egészen disszonáns érzés lett rajtam úrrá. Bergman és az Operett? Mély, lélekrázó események helyett giccses örömujjongás?

Beültünk a filmre. Az volt a döbbenetesen feltűnő, hogy tragikus jelenetek közben az emberek nevettek. Legalábbis kb a film közepéig. A film közepénél ugyanis kiderült, hogy ez a film nem az, aminek vártuk, azaz nincsenek benne a Woodytól olyan jól ismert szarkasztikus átértelmezések, a két szálon futó mondanivaló, amitől a Woody filmek annyira zseniálisak! Hiányzik az az intelligens humor is, amelyből azt érezzük, hogy "ezt csak a beavatottak érthetik". Bár ezt a nézők eleinte beleképzelték, amikor világos lett, hogy ez ma elmarad, csend ült a nézőtérre.

Továbbmegyek. Ebben a filmben nemhogy a szokásos Woody-stílus nincs meg, de ebben a filmben semmi sincs. Elmaradt a lényeg. Legalább a szokásos krimi-elemeket hozhatta volna. Legalább egy pici rejtély lett volna benne. Legalább egy picivel több lett volna a nem-sablonos megoldásokból, a fordulatokból - a jól ismert, ezerszer ismételt klisék, ki nem dolgozott helyzetek helyett. Amiért lényegében bementem a moziba.

Csalódás volt. Mint egy régen várt, izgalmasnak ígérkező szeretkezés orgazmus nélkül...

Tegnap megnéztem a film kritikáit. Vajon meg meri valaki mondani ennek az amúgy zseniális rendezőnek, hogy most mellélőtt? Hogy "nem jött át"? (Mondjuk nem is volt minek átjönnie...)

Nem hiszek tekintélyfiguráknak. Nem hiszek el valamit csak azért, mert Valaki mondja. Nem feltétlenül jó egy film azért, mert Woody Allen rendezi.

Elszúrta, Mr Allen.

ui: gratulálok a Pesti est filmajánló-írójának. Tökéletes hasonlat volt.