Kicsit furdal a lelkiismeretem, hogy ezt a blogot elvileg olyan gondolatok megvitatására szánom, ami az üzleti életünkkel kapcsolatos,  ésmégis úgy tűnik, mintha nem azt tenném.

Valahogy nem jönnek a világmegváltó (száraz) gondolatok arról, hogy mi tesz egy vállalkozást sikeressé, hova menjünk, mit csináljunk... Persze tudnék írni célkitűzésekről, projektmenedzsmentről, teljesítményértékelésről - amúgy valószínűleg fogok is -, stratégiáról és pénzcsinálásról, de a legfontosabb ezek mögött az ember  - és az írásaim többsége erről szól.

Közhely, hogy a teljesítményünket a lelkiállapotunk jelentősen befolyásolja.

Az életöröm mindennek a kulcsa. Ha örömmel teszünk valamit, ha tudunk rácsodálkozni apró szépségekre, ha nyitott szemmel járunk a világban, már sikeresek vagyunk. Nincs különbség a magán és az üzleti életünk között.

(Pfűűű, miért érzem úgy, hogy beszélek, de nem mondok semmit? :-)) )

Összefoglalom a mai mondandómat egy rövid történettel:

Ma egy nagyobb projektbe fogtunk egy nagyon kedves hölggyel, miután több órán keresztül hallgattunk szívszorító emberi, valóságos, igazi történeteket a munka (hivatás - de nagy szó!) szeretetével kapcsolatosan. Utána beszélgettünk erről, a kivitelezés módjairól, az elkövetkezendő teendőkről, és azt mondtam neki: "Csak olyat csinálj, amit pénzben mérhető fizetség nélkül is csinálnál." Persze ne legyünk álszentek: remélhetőleg pénzünk is lesz belőle, de a fő hajtóerőnk nem lehet a pénz - mert úgy eladjuk magunkat. Végezd örömmel, játékosan, szívvel és nem marad el a siker.

Tetszett neki.

ui: lehet persze csak a pénzzel is foglalkozni, de akkor tudni kell a pénzzel játszani, uralni őt, nem pedig az uralma alá kerülni.