Sikerkereső

Hú, de érdekes filmet láttam a National Geographicon! Az agyműködésről, a memóriáról, a férfi-női agy különbségeiről szólt.

(Először is félve szögezem le: még mindig nem tudom pontosan, hogy a férfi és a női agy különbözik-e egymástól valójában. Igen, tudom, racionalitás és emocionalitás, meg jobb és bal agyfélteke, de legalább annyi információ van arra, hogy különböznek (szerkezetileg), mint arra, hogy nem.)

Az intuíció elemzése is jelentős elem volt a filmben. Az intuíciót legtöbbször valami misztikus dolognak, "isteni sugallatnak" gondoljuk, pedig nem az, annál sokkal konkrétabb. Sokszor és sok helyen elmondtam már, hogy az intuíció nem más, mint az agyi információértékelés eredménye, de a hátterét nem igazán láttam én sem át eddig. Egészen idáig, és most megosztom veletek az eredményt.

Az intuíció nem más, mint mintázatfelismerési rutinművelet. Nehéz szavak ezek, nézzük meg, mit is jelentenek valójában!

A fejünkben gyerekkorunktól kezdődően rengeteg mintázat, azaz séma képződik. Ezeket a sémákat úgy képzeld el, mint egy pillanatképet - vagy bonyolultabb helyzetek esetén sorozatképeket - egy adott helyzetről. Például: megtanuljuk, hogy ha nem nézünk a lábunk elé egyenetlen talajon, akkor hasraeshetünk, és az fájdalmas lesz. Az agyunk ebből a szempontból nem más, mint egy képtároló-eszköz. Persze ezek a képek nem csupán külsődleges dolgokra vonatkoznak (táj, emberek), hanem gondolkodási sémákra (pl matematikai összefüggések, definíciók és egyebek) is. Ahogy öregszünk, ezen képek (sémák, mintázatok) száma növekszik a "képtárban".

Amikor tanulunk, először a "munkamemóriánkat", azaz a rövid távú memóriánkat használjuk. Ennek érdekessége a "hetes blokkosítás", azaz a hetes szabály más néven: adott kategóriájú dologból maximum hetet tudunk megjegyezni egyszerre. Hét számot, hét nevet, hét kapcsolatot, hét csoportot. (+/- 2). Próbáld ki: 1. tegyél magad elé ömlesztve sok számot (mondjuk egy hosszú, ismeretlen telefonszámot). nézd kb 30 másodpercig, takard el, majd próbáld a számot megismételni. 2. Ugyanezt a számot bontsd szám-csoportokra, maximum hétre. (pl ország- azonosító, körzetszám, első kétjegyű szám, második kétjegyű szám, harmadik háromjegyű szám.) Nézd szintén 30 másodpercig, majd takard le, és próbáld felsorolni őket. Melyik esetben sikerült több számjegyet felsorolnod? Persze a kísérlet után néhány órával már nem fogsz emlékezni a számokra, mert ez csak az "átmeneti" memóriád volt, amely csupán rövid ideig tartja meg a belétáplált információt.

A munkamemóriából a végleges memóriába (kis túlzással) ismétléssel kerülnek át a dolgok. Az ismétlés során az addig ideiglenesen létrejött idegsejt-kapcsolatok állandósulnak, így születnek az emlékek.

Ilyen emlék a képtárban a szüleink arca, az utca, a ház, ahol lakunk, ezért ismerjük fel az ismerős arcokat. Az agyunkban külön terület foglalkozik az arcfelismeréssel, ezt arcfelismerő-központnak hívják. Ez az arcfelismerő központ képeket hasonlít képekhez, azaz a felmerülő arcot megkeresi a már eltároltakban. Fontos: ezt nem lépésről-lépésre gondolkodással ("vajon milyen is az orra az anyukámnak?") teszi, hanem összehasonlítással, egyben az egész arcot. Ez a mintázatfelismerés.

(Érdekes mellékvágánya a kérdésnek a férfiagy-nőiagy különbsége. Sok különböző megközelítést olvastam már erről, de meggyőződésem, hogy a férfiak és a nők agya jelentősen, azaz "szerkezetileg" nem különbözik egymástől. A különbözőség, amit sokszor a két nem gondolkodási formáiban emlegetünk, "csupán" egyéb biológiai jellegzetességekből fakad, például az eltérő hormonoktól, és a különböző szocializációtól függ. Ugyanígy nem hiszek jobb agyfélteke-bal agyfélteke nemektől függő "használatkülönbségében" sem. Persze ebben nem az "emancipáció" irányzata befolyásol, egyszerűen csupán tévedésnek "szagolom" ezt a dolgot. Mivel azonban nem vagyok egy autentikus forrás a kérdést illetően, az érdeklődőket kérem, hogy nézzenek utána a dolognak, és alakítsák ki a saját álláspontjukat mindezek függvényében.)

Polgár László, a sakknagymester-lányok édesapjának "kísérlete" is alátámasztja ezt a megközelítést*. A Polgár-lányok érdekes nevelést kaptak. Gyermekkorukban rengeteg sakkot tanultak, azaz nem mást, mint sakk-állásokat, formulákat. Azért éppen sakkot, mert ennek a játéknak a bonyolultsága szinte végtelen lehet. (Érdekesség, hogy egy-egy adott lépés válaszlépései többmilliárdnyi lehetőséget jelentenek.) A sakk esetében ezek az állások, formulák jelentik a mintázatokat, sémákat. Azaz, amikor Polgár-apuka a lányainak rengeteg ismétléssel (akár napi hat óra gyakorlással) sakkot tanított, voltaképpen hatalmas számú mintát, sémát, "képet" juttatott az agyukba. A "nagymester", mint fogalom az adott ember fejében levő mintázatok, sémák nagy számát (akár több ezres nagyságrendűt is) jelöli. Azaz ezzel a lányok elérték a sakk nagymesteri fokozatát - lényegében automatikusan, kortól, nemtől függetlenül, csupán a tanítási módszerből fakadóan.

Polgár Zsuzsa, a legidősebb lány már tizenévesen nagymestereket győzött le a sakk-partikon. Felnőttkorában, sokkal később, az agyának mágneses rezonanciás képalkotó módszerrel készült vizsgálatakor kiderült, hogy a sakkállások "megjegyzéséhez" az agyának az arcfelismerő központját használja fel, előhívja a mintákat, azonosítja őket, és kiválasztja közülük a legjobbat (megj: szerintem a leghasonlóbbat). Azaz ő sem lépésről-lépésre képezi le az állást, hanem mint egy arcot: egyben az egészet. Polgár Zsuzsa közreműködése folytán "koedukáltak" már a sakkversenyek, azaz férfiak-nők vegyesen mérkőznek meg manapság már egymással.

Vissza az intuíciókhoz. Azt írtam, mintázatfelismerés: ezt részben már meg is magyaráztam. Intuíciónk akkor születik, akkor "villan be" valami, ha az éppen aktuális helyzet valamire, egy régebben látott mintázatra emlékeztet minket - persze ilyenkor felmerül a régi helyzet megoldása is aktuális lehetőségként, vagy az akkorihoz hasonló megközelítésmódja a problémának. Van ugyanakkor még egy jellemzője az intuíciónak, ez pedig a gyorsaság. Azaz tényleg "villan". Ennek ugyanaz az oka, amiért felismerjük a rokonaink, barátaink arcképét - ez nem gondolkodás, csupán kép-összehasonlítás eredménye. Rutinművelet pedig azért, mert észrevétlenül ugyan, de folyamatosan "pásztázzuk" az agyunk képtárát a megoldás minél gyorsabb megtalálása érdekében. Ez talán evolúciós maradvány: a túlélés érdekében létrejött energiatakarékos módszer.

Mi szükséges ahhoz, hogy "jó" és "sok" intuíciónk legyen? Az eddigiek függvényében már ki is találhatod: leginkább az, hogy sok-sok mintázat legyen a fejünkben. Ezt szolgálja az adott témában való elmélyedés, a tanulás, a folyamatos edzés, ismétlés, gyakorlás, problémamegoldás. Több év is lehet, mire egy tudományterületben elmerülsz, mire többezer mintázatot összeszedsz belőle, de ha megtetted, ez jelentősen segíteni fogja az intuícióid bevillanását. (Lévén lesz mihez hasonlítani az újonnan felmerülő kérdéseket.) Emellett még az is fontos lehet, hogy hallgass is ezekre a megérzésekre, ne próbáld mindenáron őket gondolkodással lelassítani, elemezni. (Megjegyzés: a sakknagymesterek a legtöbb esetben nagyon intuitívak.)

Ezennel vissza is térek egy korábbi posztomra egy megjegyzés erejéig: Dr House-ra. A "harmadik dimenzióra" újabb tippem van (ezt olyan információ szükségességére értem a karaktert illetően, ami a sorozatból közvetlenül nem derül ki) - ez pedig az, hogy gyerekkorában, vagy később, többezer sémát, mintázatot sikerült összeszednie a betegségek terjedését illetően. Kellett, hogy ezzel gyerekként (is) sokat foglalkozzon.

Ami kérdésként fentmaradt bennem a film után is: vajon csak a gyerekkorunkban tudjuk ezeket a sémákat nagymesteri szintig gyűjteni? Felnőttkorban a nulláról kezdve vajon elérhető-e egy bármilyen terület nagymesteri fokozata?

*: vannak kétségek is a Polgár-"kísérletet" illetően. Vajon miért nem sikerült ez a harmadik lánnyal is?

ui: Ez volt az a film: A csodálatos emberi agy