Mottó: "Mert akkor már tudhatták mindenek,

hogy azután az éjszaka csak álom,

amit a fénylő valóság követ." 

Pilinszky:  A nap születése

Víg Karácsonyt mindenkinek! :-)

Mindig gondom volt a karácsonyi jókívánságokkal, a "kötelező" szeretettel, az ajándékozási lázzal. Ezek a kívánságok és egyebek kapcsolódnak az ünnep körül tapasztalható őszintétlenséggel, amit még csak említeni is tilos. :-)

Miért is? Kívánsz, de a kívánságod rólad szól, ha nem ismered a fogadó fél helyzetét. Ajándékozol, de lényegében nem is ismered azt, akinek adod. Sok esetben. Ez így szerintem nem szép...

Boldog karácsonyt ne kívánj olyannak, aki például egyedül tölti azt, ezer dvd-vel bezárkózva, vagy azért, mert úgy jött össze az éve, vagy azért, mert nem akar egy hazugságalapú kapcsolatban élni. Őket ilyenkor a rengeteg romantikus film (mindenki "szeret" valakit), a vásárlási láz (kinek vegyek és mit) mind-mind arra emlékezteti, hogy ők most bizony egyedül lesznek. Persze az én fixa ideám, hogy egyedül nem lehet boldog egy ember (sok minden lehet, sikeres - bár ebben is vannak kétségeim - jókedvű, kiegyensúlyozott, de boldog nem...) Szóval a "boldog", mint kívánság kilőve.

Az "Áldott" szintén kilőve az ateistáknak, vagy vallásukat nem gyakorlóknak. (Azt ne is említsem, hogy a karácsony sem mindenkinek "Karácsony". Van Hanuka is, meg ramadán is  - ez utóbbi talán nem is most -.) Emlékszem, egy zsidó vallású barátnőmnek mennyire kellemetlen lehet, hogy mindenki boldogkarácsonyozik neki, aki nem ismeri őt közelebbről...

"Békés"-t kívánhatsz, de az meg olyan "izé", de talán jól jön valakinek a sok stressz után egy kis megnyugvás, lelassulás.

Szóval gondom volt ezzel, amíg nem láttam a Charles Dickens regényéből készült Karácsonyi ének című filmet. Ebben köszönnek egymásnak az emberek úgy, hogy "Víg Karácsonyt!" - és meg is tetszett ez a köszöntés. A karácsonyi egyedüllétért nem biztos, a tülekedésért sem mi vagyunk a felelősek a saját életünkben, de a vígsággal tudunk mit kezdeni. Igen, nehéz, de ne veszítsük el a vígságunkat ilyenkor sem.

Van még egy érdekes aspektusa is ennek a filmnek, ez a karácsony csodája. Valahogy minden karácsonykor csoda történik, és én szeretem a csodákat. Ha optimistán, a jövőben bízva szemléljük az életünket, minden dolog tanít valamire. A Karácsony is, essen akárhogy is az ünnep. Ez a csoda. A reménytelen helyzetben is megjelenő remény és a dolgok "véletlen" alakulása, ami elérhetővé teszi a céljainkat.

Mellesleg én személyszerint Karácsonykor sem a vallásosságot részesítem előnyben, sőt. Számomra roppantul kusza, hogy ki született, mikor és hol, és ez nekem nem is fontos. Ami viszont fontos: a karácsony szaturnália, azaz napünnep, fényünnep, ez viszont biztos. A téli napéjegyenlőség után a fény, a tavasz, az élet visszatértét ünnepeljük igazából. Ilyenkor a karácsonyfa, vagy az utcai világítások fényében is arra gondolok, hogy az új tavasz, az újrakezdés, az új remények jönnek, megállíthatatlanul. :-)