"A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs." 

József Attila: Altató - részlet

Tegnap sorbanálltam a postán, és gondolkoztam. Vannak olyan apró vágyaim, amelyek eredeti formájukban valószínűleg sosem teljesülnek majd, de nem baj.  Ezek közül egy jelentős részt képvisel azon állások száma, amiket egy napra úgy kipróbálnék!

Ezek: szeretnék egyszer egyetlen napig

• a postán a csekkekkel foglalkozó ügyintéző/pénztáros lenni. Szeretem nézni, ahogy beolvassa, cetlizi, letépi a csekkeket az illető. Fontos munka az övé.
  
• szirénázó autóban rohanni, átszelve a várost. Nem, nem mentőautóban: nem szeretnék ilyen éles helyzetben lenni (amikor valakinek az élete a tét), de mondjuk egy forgalmi zavarelhárítással foglalkozó autóba szívesen beleülnék. Szeretném látni, ahogy szétnyílnak az autósorok előttünk.
  
• szeretném egyszer vezetni a Combinot. Kíváncsi vagyok, mit lát a villamosvezető a fülkéjéből. Egyszer egy buli után utaztam a nulladik metróval. Valahogy már az állomás ajtónyitásakor sikerült levergődnöm a peronra, amikor jött is a zárt ajtós szerelvény és megállt az állomáson. Meglátott a vezető, majd kiszállt a kocsiból és odajött hozzám. Csodálkozott (ahogy én): elvileg még nem lehettem volna ott. Azt mondta, utazzak vele a vezetőfülkében, ha van kedvem, mert ő még nem szállít utasokat. Elvitt, azt hiszem a Deák tértől a Déliig. A nulladik metro célja, hogy az éjszakai karbantartások után "bejárassa a pályát". Felejthetetlen élmény volt.
  
• Szeretnék közlekedési rendőr is lenni, abból a fajtából, akik a lámpahiba alatt a forgalmat irányítják. Szépek, elegánsak, határozottak! Jól rásípolnék a szabálytalankodókra. Ők annak a példái, amikor a rendőrség tényleg szolgál.
  
• Szeretnék repülőgép-pilóta lenni, de a leszálláskor csak. Egyszer Zürichből hazafelé Airbus-sal jöttünk, ennek a gépnek a különlegessége pedig az, hogy az orrában és az aljában van egy-egy kamera, ami mutatja az ülés előtt egy pici képernyőn, hogy mit lát a pilóta, illetve mi van alattunk. Alkonyatkor jöttünk, és ezen a képernyőn szinte szempillantás nélkül végignéztem, ahogy a messze előttünk látható, pici narancsárga pontból kifutópálya lett, egészen addig, amíg puhán földet ért a gép.
  
• Szeretnék űrhajós is lenni egy napig, bár ez a kívánságom részben teljesült már. Jártam egy IMAX (háromdimenziós) moziban (külföldön), ahol roppant cseles módon megmutatták nekünk a súlytalanságot, majd pár pillanat sötét után felderült előttünk az űrhajó ablakán keresztül a Föld, és rajta Ausztrália. Meg tudtam volna érinteni az "ablakpárkányt". :-)

Azért csak egyetlen napig szeretnék az itt dolgozók helyében lenni, mert valószínűleg éveket kellett dolgozniuk azért, amit én az adott pillanatban látok, és én azt már nem szeretném. Ugyanakkor ezek a vágyak mozgatnak engem is, és mosolygok, amikor őket, a munkájukat végzőket látom.

Hallottam egyszer egy történetet egy pár éves kisgyerekről. Kérdezte tőle az óvónéni, hogy mivel foglalkozik az apukája? Ő azt mondta: "Az én apukám varázsló. Más nénik és bácsik otthonát varázsolja széppé." Az apukája szobafestő volt, aki néha magával viszi a kisfiát - mert nem tudták hova tenni a gyereket -, ilyenkor a festőoverallba öltözött kisfiú saját kis festékesvödröt kap, saját kis pemzlivel. A választ ő maga találta ki egyedül.

Vajon látod a saját munkád varázsát? Ilyen vagy olyan formában, de teljesítetted a gyerekkori álmaid?

ui: van olyan menedzsment-stresszcsökkentő módszer, ahol a hétköznapi munkájuktól gyökeresen eltérő munkára fogják a vezetőket. Pl éppen buszt vezetnek három hétig valahol, egy másik földrészen akár.