Mottó: "No pain, no gain" ("Ha nincs fájdalom, nincs nyereség sem")
A sokat emlegetett, nagyon várt téma. :-)
Most megpróbálom ezt a fogalmat definiálni, persze nem szótárszagúan, hanem ahogy a hétköznapokban értjük, használjuk.
Az optimizmus a magunkba, az erőnkbe, a boldogulásunkba vetett hit, amikor tudjuk, hogy nincs lehetetlen. Magában foglalja ugyanakkor a bátorságot (vállaljuk a kockázatot), a kitartást is (még egy lépést tenni az utolsónak hitt után), az aktív küzdelmet a céljainkért (tudjuk, hogy "nem elég akarni, de tenni, tenni kell"), az észt, a kreativitást (ha így nem megy, majd megy másképp), de az ésszerű határokat is: időben észrevenni, hogy negatív határhaszonnal már kár küzdenünk... (Amikor több a befektetett energia, mint a várható hozam.)
Mitől függ a hitünk? A pozitív jövőbe vetett hit nem más, mint egy döntés. Hangsúlyozom: semmi más, mint egy döntés.
Úgy döntök, hogy az adott cél elérése sikerülni fog, hiszen meg tudom csinálni (magamba vetett hit), hiszen minden lehetőséget számba veszek (kitartás), tudom, mit kell tennem és azt meg is teszem (aktív küzdelem, bátorság), nem hallgatok a károgókra és nem adok teret a saját, félelemmel teli gondolataimnak (aktív küzdelem, bátorság), de azt is fogom tudni, hogy mikor kell megállni (ha minden erőmet beletettem, ha mindent kipróbáltam, ha minden utat végigjártam).
Egy tréningen meséltem el azt a példát, hogy a konfliktusaink megoldása jelentősen függ attól, hogy hogyan indulunk neki a dolognak. Ha úgy, hogy jól sikerül ezt majd lezárni, akkor sikerélményünk lesz. Ha úgy indulunk neki, hogy "úgysem fog sikerülni" - valószínűleg kudarc lesz. Egyszerűen csak azért szerintem, mert az első esetben az agyunk keresi a lehetőségeket a megvalósításra, a másodikban nem.
Ugyanezen a tréningen megkérdeztem a résztvevőket, hogy ők optimisták, avagy pesszimisták-e. Többségük pesszimistának vallotta magát. Megkérdeztem, hogy ha választhatnának, hogy optimisták, vagy pesszimisták legyenek, mit választanának? Egy kivétellel mindenki az optimizmus mellett döntött. Azt az egyet megkérdeztem: ha te tényleg tudod magadról, hogy a pesszimizmus árt neked, hogyhogy mégis kitartasz emellett? Jobb a biztonságos, langyos, veszélytelen egyhangúságban (hogy finoman fogalmazzak), sikermentesen élni? Azt mondta, igen.
No és mi a pesszimizmus? A pesszimizmus gyáva önsorsrontás.
Melyiknek nagyobb hát a kockázata?
Utolsó kommentek