Ma (tegnap) ismét lenyűgözött egy film, köszönet Betondnak érte.
Egy srácról szólt, aki kicsit belecsavarodott az életébe, és beleszeretett egy guminőbe. Egészen valóságosnak képzelte a "nőt".
A guminő felbukkanása előtt annyit tudunk meg a srácról, hogy magányosan élt, sokáig. A testvére és annak felesége próbálnak vele törődni, de ő igazából nem hagyja magát. Egy lány próbál hozzá közeledni, de előle is elzárkózik. Nem udvariatlanul, bár határozottan.
Amikor a guminőt bemutatja a családjának, ők szörnyülködnek, és elviszik a kis falu (ahol élnek) háziorvosához, aki terapeuta is egyben. A terapeuta azt javasolja a családnak, hogy játsszanak vele, játsszák el, hogy a guminő tényleg élő személy. Először berzenkednek a gondolattól, sőt, a fiú testvére megpróbálja "észheztéríteni" a srácot - aki meg sem hallja a szavait. Majd - mivel nincs más választásuk - beavatják a falu többi tagját is a dologba. Érdekes falugyűlést láthatunk, amikor előadják a történetet: természetesen először mindenki idegenkedik a gondolattól. Ekkor az egyik idősebb hölgy megszólal: ne legyenek már álszentek, mindenkinek a családjában volt már elméjében "megakadt" ember, mellesleg Lars (a főhős) alapvetően normális, mindössze ez az elmebetegségnek nem nevezhető téveszme vert gyökeret az agyában.
Elkezdődik a hétköznapi élet: Lars egyre több helyen jelenik meg a "barátnőjével". Először mindenki számára furcsa, de játsszák a játékot becsületesen.
Lars kapcsolata a világgal a guminőn keresztül teremtődik meg. Mivel az emberek nem tudnak a helyzeten változtatni, elfogadják azt. Külön programok születnek Biancának (ő a guminő), beválasztják bizottságokba is, a fodrász átalakítja a frizuráját, és egyebek. Lars állapota közben javul, hiszen a guminő számára a híd az emberek felé. Csodálatos módon ezt az emberek meg is értik.
(A film végét a filmkedvelők miatt most nem mondom el :-).)
Hányszor éreztem már én is azt, hogy az embereknek fontosabb azt érezniük, hogy igazuk van, mint hogy megértsenek, és velem legyenek egy-egy speciális helyzetben! Mennyire könnyen osztogatjuk a tanácsokat, s közben nem látjuk a fától az erdőt! A kéretlen tanács nem a bajban levőt szolgálja... Hányszor éreztem már én is azt a tehetetlenséget, hogy miért nem érti a kristálytiszta, fekete-fehér valóságot az, akinek mondom?
Ha szeretsz valakit, ott vagy vele a mélyben is. Ha szeretsz valakit, ő fontosabb neked, mint te magad. A szeretet háttérbe szorulás, ami nagyon nehéz, de ha rájössz az ízére, nagyon jól esik. Tanulni kell ezt is.
ui: A film címe: Plasztik szerelem
Utolsó kommentek