Hogy ez mekkora film! Bevallom, most kezdek elérni a Woody Allen korszakomhoz - és ez nagyon élvezetes. Ezt a filmet (bár 77-es), most sikerült először megnéznem. Többszörös Oscar-díjas alkotás (azokból az időkből, amikor az Oscarnak még volt súlya - véleményem szerint) - bár rendezője nem vette át a díjakat, inkább jazz-zenélt helyette egy klubban. A film különlegessége még ezeken felül, hogy a Woodytól idézett aranyköpések többsége ebben a filmben hangzik el. Persze ezeket az aranyköpéseket saját kontextusukban hallva egészen más értelmezést nyernek, mint csak úgy "pőrén" olvasva őket...
Ez a film egy hitelesen ábrázolt kapcsolatról szól. Érzésekkel, kimondott gondolatokkal, zseniális rendezői és színészi alakításokkal. Annie Hall a női főszereplő neve (Diane Keaton), utólag gondolkozva nem is lehetett volna jobb címet adni ennek az alkotásnak.
Mitől is különleges ez a film? Van benne egyrészt hihetetlen mennyiségű őszinteség: nem szégyelli bevallani, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nagyon tetszik, hogy néhány jelenetből "kiugrunk" - Woody mintegy megállítja az időt, és narrátorként bemutatja a szereplőket és az eseményeket. Ekkor fogalmazza meg azokat a gondolatokat, amelyek hasonló helyzetekben mindannyiunkban felmerülnek - ezzel mintha legalizálná, jóváhagyná az érzéseket, amelyeket keltett bennünk. Tehát a film zsenialitása, hogy egyszerre játszódik kívül és belül.
Emellett mellőz minden nyálasságot, műmázat, ami a szerelmet, mint fogalmat, vagy a szerelmes filmeket övezi manapság. Az, ami: nem akar többet mondani, mutatni, megjátszani.
Nem is happy end a vége. De mindezt nem arra a forgatókönyvre építve, hogy küzdünk és nem sikerül és sírunk, hanem pont arra, hogy a főhős, Alvy Singer nem küzd. Sem a kapcsolatért, sem az örömeiért. Érdekesség, hogy a film eredeti címe Anhedonia lett volna, ami "élvezetnélküliséget" jelent. Még egy adalék: állítólag a főszereplő neve Diane Keaton eredeti nevéből származik (Diane Hall) - a film pedig éppen a Woody Allennel megélt kapcsolatukat dolgozza fel. Párhuzamok-ellentétek a filmben: Alvy a munkájában komédiás, magánéletében szorongó. New York, a fásultsággal, Los Angeles az élettel, vidámsággal teli város. A történet kívül is, belül is tettenérhető. Boldog is, szomorú is. "Neurotikus komédia" - mondja a főfő filmkritikus az Imdb oldalán. Az ellentétek filmje.
Ami pedig a legjobb pont a szememben: fontos elvem az életben, hogy ha valamiből hiányt szenvedsz, valamilyen hátrány ér, fordítsd az ellenkezőjére és légy nyertes ettől! Woody Allen ezt tökéletesen véghezviszi. A neurotikus kisember figurájának zseniális ábrázolásával világhírű lett. Bátorsága pótolja minden hiányosságát, ha esetleg lenne neki ilyenje...
(Mellesleg még egy dolog eszembe jutott a filmről és Diane Keatonról. Hova lettek a nagy egyéniségek, mint Diane Keaton is? Meryl Streep, Susan Sarandon, ki követi őket manapság? Psota Irénről hírlik, hogy egyszer egy monodrámában tanárnőt játszott, aki szerepe szerint épp az osztályhoz beszél és felállítja őket. Mire: annyira szuggesztíven mondta, hogy a közönség a nézőtéren felállt. Lenyűgöző. Nekik én bármit elhiszek. Meryl Streepet láttam a minap Az ördög Pradat visel című filmben: egyszerűen tapintható a jelenléte, a kisugárzása. )
Annie Hallra visszatérve: egy hiteles film, ajánlom mindenkinek!
ui: leírás: Annie Hall , wikiben is
Utolsó kommentek