Az elfoglaltságon, kötelességeinken, a hobbinkra fordított időmennyiségen gondolkodtam legutóbb.
Erről eszembe jutott egy emlék a gyerekkoromból: valahol (tévében, vagy élőben, már nem tudom) láttam egy cirkuszi műsort, ahol a bohóc tányérokat pörgetett pálcákon, egyre többet egyszerre. Mindig aggódtam, hogy melyik esik le. Sosem esett le egyik sem, de szegény bohóc nagyon sokat szaladgált.
Elfoglalt korszakomban ez a jelenet a bohócról sokszor felötlik bennem. Pörögnek a tányérok az életemben, és ide-oda kell rohangálni, hogy egyik se essen le. Beosztom, éppen melyikhez szaladok a család, barátok, hobbi, és munka közt. Hogy mi mire kell, azt ugye nem kell elmagyarázni? :-) Ha bármelyiket feláldozod, igen kemény az ára annak...
Szerintetek vicces volt az a jelenet? Én mindig sajnáltam a bohócot...
ui: tudtátok, hogy a bohócok is coachok? Régen a királyok mellett az udvari bolondok voltak hivatottak "tükröt tartani". A császárok mellett pedig volt egy külön ember arra, hogy sugdossa a császár fülébe, hogy "Császár, te is csak egy ember vagy!" :-) Meg kell néznem újra egy cirkuszi bohóc-előadást. Lehet, hogy tanítanak ők több bölcsességre is...
Utolsó kommentek