Sikerkereső

Jaj, esz a lelkiismeretfurdalás a sok kihagyásért... Szinte minden nap jött valami érdekes leírandó, de egyszerűen nem volt érkezésem nekiállni a dolognak...

Mi történik mostanság velem? Egyrészt nagyon-nagyon sokat dolgozom. (Apropó, megújult a céges weblapom, láttátok? Sokkal könnyebben kezelhető, és szebb, jobb, mint az előző volt.) Van futó (nagy) projektem sok emberrel, és van sok kicsi. Nem panaszkodhatom. Naponta rádöbbenek újra és újra a munkám szépségére, még akkor is, ha néha esténként már megszólalni sem tudok a fáradtságtól.

Másrészt: az egyetemen is a vizsgaidőszak következik - tart most. Remélem, lesz elég időm rendesen készülni a vizsgákra.

Jövő héten pedig elutazom vitorlázni egy hétre. Lesz ebben munka is egy kevés (tanulás is a vizsgákra), de remélem, hogy nyaralás is. Nem, az úszás-projektben még nem sikerült nagyobbat előrelépni az eddigiek óta, de bízom benne, hogy nem fogok beleesni a vízbe... Ha visszatértem, folytatódik az úszástanulás is.

Sok csoda történt az utóbbi időben, mesélek majd. :-)

ui: hallgassátok meg ezt a zenét, én nagyon szeretem! Aktualitása nincs, csupán tetszik, de nagyon. :-) One Republic - Apologize

Ó, a statisztikáim szerint szeretitek Amelie-t. :-)

Ki tud Creme brulee-t készíteni, amit Amelie úgy szeretett? Én igen!

Itt a receptje (bocsánat, csak angolul):

1 pt. heavy cream
6 egg yolks
1/2 c. sugar
Pinch of salt
2 tsp. vanilla
Light brown sugar (granulated)

 

Heat heavy cream (the heaviest you can get) to the boiling point. Lightly beat egg yolks with sugar and a pinch of salt; pour the hot cream over them, stirring constantly with a wooden spatula or wire whisk until well blended. Add vanilla or a little mace or any other flavoring you desire. Strain the custard into a 1 1/2 quart heat-proof baking dish; stand the dish in a pan of warm water and bake in a 350 degree oven for 25 to 30 minutes or until the custard is completely set but not over cooked. Do not let the water in the pan boil. Remove from the oven; cool and then chill in the refrigerator.

About 1 1/2 to 2 hours before serving, sprinkle the top evenly with fine light brown granulated sugar to a thickness of about 1/4 inch. Put under the broiler (or use a salamander, if you have one) until the sugar is melted and bubbly, watching carefully to see it does not scorch and burn. Remove, cool, and chill again until serving time. You'll have a hard, highly glazed crust on top of the custard. This will serve about 6. If you have more guests, double the recipe, using 12 egg yolks to a quart of cream.

 

Durván kalóriabomba... De egy művészet elkészíteni. Kis tálkákba kell a vaníliakrémet tölteni, a tálkákat be a sütőbe vízzel töltött tepsibe állítva, és így megszilárdítani a krémet. Majd a végén a tetejére porcukor, amit meg kell olvasztani. Egyesek ezt meg tudják csinálni a sütőben, én nem. Viszont kaptam a művelethez egy elképesztően praktikus kis lángszóró pisztolyt, amivel egyenként elkészítem a karamellfedeleket a tálkákbam, így nincs szükségem a sütőre a karamellizáláshoz. :-)

Isteni! :-)

A mintakeresésről már írtam az intuíciók kapcsán. A babona egy hamis minta. Skinner (Burrhus Frederic, 1904-1990, amerikai pszichológus) fedezte fel ennek a hátterét.

Galambokkal kísérletezett. Belerakott galambokat egy dobozba, és megtanította nekik, hogy egy adott gomb megnyomása után kapnak eleséget. Aztán változtatott a módszeren: a kajaadagolást véletlenszerűvé tette, azaz nem függött a gombnyomástól az adagolás.

Érdekes jelenségre derült fény: a galambok továbbra is próbáltak összefüggést felfedezni ott, ahol nem volt. Azaz különböző viselkedési mintákat mutattak az eleség megszerzése érdekében, amelyekhez konzekvensen ragaszkodtak is. Valószínűsíthetően azt gondolták, hogy a viselkedésüktől függ az adagolás - ahogy azelőtt is volt - így megpróbálták beazonosítani az adott mozdulatot, amit épp végeztek, amikor az étel érkezett, és igyekezték ismételni azt.

Ugyanez a mintázata a babonáknak is. Véletlenszerű események jönnek-mennek az életünkben, és sokszor azt hisszük, tőlünk függnek, azokat befolyásolni tudjuk.

Hadd idézzek az olvasmányként javasolt cikkből egy részletet:

A hasonlóságot okozó törvényszerőségek valószínűségi természete miatt a hasonlóságra alapozott összefüggés-keresésünk mindig hibával terhelt. Ez a hiba lényegében kétféleképpen léphet fel. Az egyik esetben mintázatot, nem véletlenszerűen meghatározott oksági összefüggést észlelünk a környezetünkben, pedig ott valójában nincs jelen mintázat. A tévedésnek ez a válfaja az elsőfajú hiba vagy pozitív hiba. A másik esetben a környezetben valóságosan létező mintázat, oksági összefüggés felett elsiklik a figyelmünk, ezért azt nem vesszük észre. A hibának ez a típusa másodfajú hiba, vagy negatív hiba néven ismeretes.

Tehát: összefüggést látni ott, ahol nincs, pozitív hiba, nem venni észre ott, ahol van, negatív hiba. De mindkettő hiba. Az első(fajú) hiba a súlyosabb az alapvető statisztikai összefüggések szerint. Átfogalmazva az előző mondatot: Súlyosabb tévedés összefüggést látni ott, ahol nincs, mint nem látni az összefüggést ott, ahol van.

Mit tehetünk akkor az intuíciónkkal, azaz a mintázatfelismerésünkkel? Sose higyjünk neki? Mindig bízzunk benne?

Az egyik megoldás a megfigyelés. A galambok észrevehették volna az adagolás véletlenszerűségét, ha egyszerűen csak leülnek, és mozdulatlanul figyelik az adagolót.

A másik az éber kételkedés. Tudjuk azt, hogy nincs mintázatfelismerés hiba nélkül,  lehet, hogy épp ez a mintázat az, aminek nincs valós alapja.

A valós önbizalomhoz két dolog tartozik szervesen: bízom abban, hogy jól látom a dolgokat, de képes vagyok leellenőrizni és felülvizsgálni a következtetéseimet. E két dolog pedig egyensúlyban van, tudom, mikor kell az egyiket, mikor a másikat "bekapcsolni".

Még egy kérdés felvetődhet: akkor mégsem befolyásolja a "hitünk" az életünket? De. A pozitív hozzáállás abban segít, hogy ne menj el a lehetőségek mellett. Mert azok mindig jönnek... de... véletlenszerűen. Az eső és a napsütés sem tart örökké. De mindig van esős és napsütéses nap is.

Te babonás vagy? :-)

Ajánlott olvasnivaló: http://www.kti.szie.hu/FHTT/letoltes/altudomany/Fodor_Altudomany_2008.pdf

Sok változás van mostanság, ezért is írok kevesebbet sokkal. Alapvetően alakítom át a tevékenységeimet (a coaching nem változik), rengeteget tanulok, és ez leköti az energiáimat. A céges honlapom (www.polarismanagement.hu) is alapvetően átalakul. Kezdem megtalálni az igazi hangomat.

Ehhez pedig nagyon sok segítséget kapok a körülöttem levőktől. Hálás vagyok nekik ezért nagyon, már annyira, hogy mondani is alig győzöm már. Fantasztikus alkotó beszélgetésekben van részem sokszor, ez le is nyűgöz, és fel is kavar. A sebességet nem tudom és nem is akarom fékezni.

Érkeznek hozzám könyvek, színdarabok, élmények, visszacsatolások, utak és tükrök. Párhuzamok és keresztezők.

Sokat köszönhetek Nektek, akik most velem vagytok - hogyan fejezhetem ki ezt még jobban?

Talán azzal, hogy vagyok. Igyekszem kérésetek - kérdéseim - és kétségeink nélkül, mindig ott lenni Veletek.

Jön ez a gyönyörűség, a tavasz, a megújulás, a frissesség, az illatok, a színek ünnepe.

Tegnap hó esett, és a hideg ellenére érdekes módon kicsalta az embereket az erdőbe. Én is sétáltam, nagyon jól esett. Nagyon régen nem volt már ennyi havunk, nemde? Ez a finom, puha, hóemberkészítő hó... Nem tart már sokáig ez a szürke idő, érzem. :-)

A Balaton pedig ilyen télen: