Sikerkereső

Honnan tudhatjuk, hogy készen állunk az újabb lépcsőfok megtételére? Egy újabb kérdés, amire évekig kerestem a választ...

Egy tudatosan élő ember folyamatosan fejlődik, és tágul a világ körülötte. Érdekes dolog, hogy csak a világ tágul, a környezet marad a régi. (Ezzel sokat foglalkozunk is az ügyfeleimmel: te már "új" vagy, de a környezeted még a réginek ismer, és el is várja tőled a régi viselkedésmintákat...)

Viszont ha a világ, a világnézet tágul (ez tágulhat? Szélesedik...), és a környezet a régi, akkor mi lesz még a folyamatban? Üresség... Ez az üresség, ez a piszkálódós ürességérzés egy nagyon jó dolog. Amikor semmi sem jó, semmi sem elég, de ugyanakkor nem vagy szomorú, hisz tele vagy energiával, visz a lendület előre, naponta történnek "csillámló" dolgok. Amikor olyan "mehetnéked" van, de még nincs hova. Amikor a régi dolgaidat olyan megbocsátóan új tekintettel tudod nézni: eddig tudtak veled jönni, de most lemaradnak - és ez így van jól.

Megteremtődött a hely az újnak.

Egy idézet Kovács Ákos, Karcolatok című szösszenetéből vagy tíz-tizenöt évre visszamenőleg. A címe: Várás

Valami felépülőben van, valami tornyosul, leszakadni, felrobbanni, tönkremenni, felragyogni érződik valami; bennem hatalmas a várakozás.

Valakit várok itthon ülve is, vagy csak valaki várat magára (velem), a hangos liftajtócsapódások nyomán a szívem dobolni kezd, nagy svunggal tolul a vér, hallom zubogását, egymagam ülök a ronda lámpánál, írnék, de nem tudok, egy érkezés zajait hallom a lépcsőházból, oly melegem van, hogy reszketek. Senki sem szólt, hogy jön, de feszülten várok, kell.

Máskor, hazajövet, a postaládát lesem, szeretnék egy csak nekem szóló levelet kapni, a liftbőll kilépve halogatom a pillanatot, hogy megpillantsam a lakás ajtaját, hátha üzenet, levél, virág vagy bomba vagy VALAMI vár a rácsok közé dugva, valami személyes-szenvedélyes, folyosói szelek és kleptomániás szomszédok kényének kitéve, valami, semmi.

Bámulom a telefont, hogy csörögjön, ha csöng, félve veszem fel, saját hangom idegenségén elképedek (megrémülök?), viccel feloldom, mindig kéznél van néhány könnyű szófordulat, motyogva teszem le, nem tudom, viszhallás, vagy viszlát ilyenkor a helyes elköszönés, bárcsak csörögne megint, jaj, csak nehogy megszólaljon,

MIRE EZ A NAGY VÁRÁS? Ejnye. "

 Ez olyan "végre"!

A cím felkeltette a figyelmemet: Csaló diákokból lesznek a korrupt felnőttek.

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy hallotta valahol (de jól kezdődik, az ilyen mondatokat én is utálom :-) ) : "aki az iskolapadban a tudásából él meg, az az életben is csak abból fog majd tudni." Lehet, hogy nem pontosan idéztem. Ő ezt negatívumként emlegette ugyan - hiszen puskázni tudni kell, helyezkedni tudni kell.

Azt gondolom, ha igaza is van, ez a rövid távú nyereségekre vonatkozhat csupán. Én azokat az embereket tisztelem, akik tudása valódi és együttműködő, és azt tartom valódi tudásnak, ami megalapozott. Erről szól a fenti cikk is, és nekem nagyon tetszik.

Ami érdekes: a cikk főhőse, Csermely Péter szívesen beszélget, emailcímét a cikk végén megadta. Ezt szintén elismerésre méltónak tartom, az ilyen tett ritka, mint a fehér holló. :-) Írjatok neki, beszélgessetek el vele, hisz beszélgetni jó! Mellesleg az "egy nagy koponyával beszélgetés"-t élete során legalább egyszer mindenkinek kötelezővé tenném!

Mit kérdeznél tőle tehát?

ui: jövök majd a tanulásos dologgal is, de jelenleg én is tanulok, vizsgaidőszak van... :-)

Remélem, amit tudtok, kihoztok ebből az évből, gazdasági válság ide vagy oda... Így első bejegyzésként hadd mellékeljek egy cikket Dr. Philtől* , helyes forrásmegjelöléssel, lefordítva. (Eredetiben itt található: Life Strategies - Formula for Success )

*(Dr Phil amerikai "médiapszichiáter". Műsora több európai országban is fut, én találkoztam már vele Finnországban, ha jól emlékszem, Németországban, és a szigetországban is. Abban különbözik a szokásos délutáni - nálunk mellesleg elég színvonaltalan - beszélgetőműsoroktól, hogy szakmailag tényleg hitelesen, de mégis közérthetően beszél egészen komoly életvezetési problémákról is.)

Tehát, a siker receptje Dr Phil szerint:

Az élet győztesei ismerik a játékszabályokat és vannak terveik. Akár párkapcsolati problémára, akár új állás keresésére, akár fogyókúrára, vagy a belső békéd megtalálására keresel megoldást, nézd végig a következő jellemőket, amelyek Dr Phil szerint közösek minden olyan emberben, akik sikeresek a céljaik elérését illetően.

* Legyen jövőképed!

A bajnokok megkapják, amit akarnak, mert tudják, mit akarnak. Van egy jövőképük, amely motiválja és a helyes úton tartja őket. Látják maguk előtt, átérzik, megtapasztalják ezt mind a fejükben, mind a szívükben. Mit jelent a siker számodra? Biztosan nem jutsz el odáig, ha nem tudod, hogy az majd milyen érzés lesz, és hogyan is néz ki valójában.

* Legyen hozzá stratégiád is!

Az emberek, akik következetesen nyernek, tiszta és átgondolt stratégiával rendelkeznek. Tudják mit, és mikor kell tenniük. Le is írják mindezt, hogy benne maradjanak a mederben, és elkerülnek minden olyan tevékenységet, ami nem viszi közel őket a céljukhoz.

* Csináld szenvedéllyel!

Izgalommal, lelkesedéssel ébredsz reggel? A szenvedélyes emberek igen, és ettől tele vannak energiával. Meg kell élned, "be kell lélegezned" a céljaidat, teljesen bele kell, hogy tedd magadat mind az oda vezető útba, mind a célodba magába.

* Élj őszintén!

A győzteseknek nincs idejük rejtegetni a dolgokat, vagy bármilyen formában képzelődni. Ők önkritikusak önámítás helyett, és magas szintű, de reális elvárásokkal viseltetnek saját maguk iránt. Csak az igazsággal foglalkoznak, mert rájöttek, semmi más nem teszi a céljaikat számukra elérhetővé. 

 * Légy rugalmas!

Az élet nem csupán sikerekből áll. Még a legjobban kigondolt terveket is meg kell néha változtatni. Légy nyitott, és végy figyelembe minden életképes alternatívát. Légy kész arra, hogy tévedni is fogsz, és légy kész bármikor újrakezdeni a dolgokat.

* Vállalj kockázatot!

A következetes nyertesek hajlandóak kilépni a komfortzónájukból, és szívesen próbálnak ki új dolgokat. Légy kész fejest ugrani az újba, ha az szükséges, és hagyd magad mögött a biztonságos, változatlan, és ismerős létet azért, hogy többet nyerhess az élettől.

* Legyen erős háló körülötted!

Vedd körül magad olyan emberekkel, akik szintén akarják, hogy nyertes légy. Ők veled mennek majd a célig. Válassz olyanokat és kötődj olyan emberekhez, akik rendelkeznek olyan adottságokkal, képességekkel, tehetséggel, amilyenekkel te nem. A nyertesek adnak és kapnak (tudást, dolgokat, egyebeket), mert tagjai más emberek hasonló hálózatának.

* Tedd meg!

A sikeres emberek nem csupán ülnek és gondolkodnak azon, hogy mit is kellene tenniük. Tetteik értelmesek, céltudatosak, jól irányzottak követkzetesen és folyamatosan. Minden egyes lépésük az általuk meghatározott célhoz viszi közel őket.

* Állíts fel fontossági sorrendet!

A nyertesek a kihívásaikat hierarchikus módon kezelik. Úgy osztják be az idejüket, hogy egy másodpercet sem fordítanak másod-, vagy harmadrendű feladatokra, ha az elsőrendű épp a figyelmükre tart igényt.

* Vigyázz magadra!

A nyertesek jól menedzselik saját magukat. Úgy gondolják, ők maguk a legfontosabb erőforrás a céljaik eléréséhez. Aktívan kézbentartják a mentális, fizikai, érzelmi, és spirituális egészségüket."

Nagyon sok benne a tipikusan amerikai megfogalmazás, ami tőlünk talán kultúraidegen. Viszont csupán ezért ne utasítsd el, nézd meg, ami ebből számodra hasznosítható, és élj vele! Azt gondolom, van mit tanulnunk tőle.

Mottó: "Mert akkor már tudhatták mindenek,

hogy azután az éjszaka csak álom,

amit a fénylő valóság követ." 

Pilinszky:  A nap születése

Víg Karácsonyt mindenkinek! :-)

Mindig gondom volt a karácsonyi jókívánságokkal, a "kötelező" szeretettel, az ajándékozási lázzal. Ezek a kívánságok és egyebek kapcsolódnak az ünnep körül tapasztalható őszintétlenséggel, amit még csak említeni is tilos. :-)

Miért is? Kívánsz, de a kívánságod rólad szól, ha nem ismered a fogadó fél helyzetét. Ajándékozol, de lényegében nem is ismered azt, akinek adod. Sok esetben. Ez így szerintem nem szép...

Boldog karácsonyt ne kívánj olyannak, aki például egyedül tölti azt, ezer dvd-vel bezárkózva, vagy azért, mert úgy jött össze az éve, vagy azért, mert nem akar egy hazugságalapú kapcsolatban élni. Őket ilyenkor a rengeteg romantikus film (mindenki "szeret" valakit), a vásárlási láz (kinek vegyek és mit) mind-mind arra emlékezteti, hogy ők most bizony egyedül lesznek. Persze az én fixa ideám, hogy egyedül nem lehet boldog egy ember (sok minden lehet, sikeres - bár ebben is vannak kétségeim - jókedvű, kiegyensúlyozott, de boldog nem...) Szóval a "boldog", mint kívánság kilőve.

Az "Áldott" szintén kilőve az ateistáknak, vagy vallásukat nem gyakorlóknak. (Azt ne is említsem, hogy a karácsony sem mindenkinek "Karácsony". Van Hanuka is, meg ramadán is  - ez utóbbi talán nem is most -.) Emlékszem, egy zsidó vallású barátnőmnek mennyire kellemetlen lehet, hogy mindenki boldogkarácsonyozik neki, aki nem ismeri őt közelebbről...

"Békés"-t kívánhatsz, de az meg olyan "izé", de talán jól jön valakinek a sok stressz után egy kis megnyugvás, lelassulás.

Szóval gondom volt ezzel, amíg nem láttam a Charles Dickens regényéből készült Karácsonyi ének című filmet. Ebben köszönnek egymásnak az emberek úgy, hogy "Víg Karácsonyt!" - és meg is tetszett ez a köszöntés. A karácsonyi egyedüllétért nem biztos, a tülekedésért sem mi vagyunk a felelősek a saját életünkben, de a vígsággal tudunk mit kezdeni. Igen, nehéz, de ne veszítsük el a vígságunkat ilyenkor sem.

Van még egy érdekes aspektusa is ennek a filmnek, ez a karácsony csodája. Valahogy minden karácsonykor csoda történik, és én szeretem a csodákat. Ha optimistán, a jövőben bízva szemléljük az életünket, minden dolog tanít valamire. A Karácsony is, essen akárhogy is az ünnep. Ez a csoda. A reménytelen helyzetben is megjelenő remény és a dolgok "véletlen" alakulása, ami elérhetővé teszi a céljainkat.

Mellesleg én személyszerint Karácsonykor sem a vallásosságot részesítem előnyben, sőt. Számomra roppantul kusza, hogy ki született, mikor és hol, és ez nekem nem is fontos. Ami viszont fontos: a karácsony szaturnália, azaz napünnep, fényünnep, ez viszont biztos. A téli napéjegyenlőség után a fény, a tavasz, az élet visszatértét ünnepeljük igazából. Ilyenkor a karácsonyfa, vagy az utcai világítások fényében is arra gondolok, hogy az új tavasz, az újrakezdés, az új remények jönnek, megállíthatatlanul. :-)

Ilyen vagyok bolondozva. :-) Skót kockás sapival a fejemen. Gondolkodtam, hogy ezt kirakjam-e, megosszam-e, de miért ne? Nagy változások lesznek még mindig üzleti ügyekben is, és egyebekben is, a vidámság ezekhez teljesen jól passzol.