Sikerkereső

Ma ejtettem meg a nagybevásárlást Húsvétra.

A húsvéti menü Csülök Pékné módra lesz, és babgulyás, valamint a szokásos főtt sonka tormával. Frankón nehéz étel az összes, szerencse, hogy valószínűleg lesz családi segítség az evésben... :-) Én inkább csak az ízüket kívántam meg, és szeretek ételekkel pepecselni is (ha az időm engedi.) Sütinek feketeerdő-torta lesz, felhasználom az utolsó üveg pikáns meggylekváromat hozzá.

Vettem tojásfestő cuccokat is. Szeretem ezt a zsugorfóliát, amit csak forró vízbe kell mártani a tojáson, rászorul, és szép mintás. De: vettem vízfestéket és temperát is kifújt tojáshéjak megfestéséhez. Piros és fehér mintás tojásokra vágyom. Nem tudom, ez a vízfesték-megoldás jó lesz-e, majd elválik. A kreatív boltos látogatásról megfelelő festékügyileg jól lemaradtam.

Jácintot már hoztam be virágcsokornak az asztalra. :-) Még aranyesőért lehet, hogy elszaladok. :-)

Ezt most nagyon élvezem. :-)

Mostanában egy női fórumon (és amúgy az életben is) jónéhány félrevezető dologgal találkoztam a nőiességet illetően, így írtam erről egy cikket, amely itt található: Légy igazi nő! címmel.

Ha nő vagy, kedves olvasóm, szeretsz az lenni? Élvezed a nőiességedet?

Ezt a számot nagyon szeretem, ma bevásárlás közben hallottam, és megálltam picit, amíg szólt. :-)

The Pretenders: I'll stand by you

Alcím: A fotózás hatásai

Sokat írtam már arról, mit adott nekem ez az új hobbi (nyitott szemeket, szépség-, és pillanatkeresést), de most - tovább árnyalva a képet - találtam a legutóbbi Manager Magazinban egy érdekes cikket Fotózó menedzserek címmel, hadd idézzek belőle pár gondolatot. A cikk egy riport Király László Györggyel, aki az APEH volt elnöke, és a PSZÁF felügyeleti tanácsának jelenleg is tagja.

"-Fényképezőgép mögül más a világ?
KLGY: Nem, a fotós is ugyanazt a világot látja, csak másképp. Vagyis nem a világ más, hanem az ember, aki nézi, mégpedig azért, mert a fotóval a térbeli és időbeni folytonosságból próbál kiragadni egyetlen momentumot, de úgy, hogy az mégiscsak magában foglalja az egészet.

- Milyen képességeket igényel a fotózás?
KLGY: A közhelyek . jó megfigyelőképesség, lényeglátás, arányérzék, stb - felsorolásán túl az erős önkritikát emelném ki. Egy fotóművész ismerősöm szerint a profi fotóst és a lelkes műkedvelőt az különbözteti meg, hogy a profi sokkal többet fényképez, sokkal több képét dobja ki, és csak az általa vállalhatókat teszi ki a nyilvánosság elé.

- Akad olyan tulajdonsága, amelyet a hobbija fejlesztett ki?
KLGY: Amióta rendszeresebben fotózom, azóta sokkal jobban tudok örülni az élet szép pillanatainak: az ég furcsa színének, egy lombok között beeső fénysugárnak, vagy akár annak, ha az egymásra rakott székek sajátos ritmust formálnak..."

manager magazin, 2008 március

Tökéletesen igaza van. Azt hiszem, engem is jelentősen formál a fotózás, mind kívül, mind belül (meg lehet nézni pl: lecseréltem az iwiwen a bemutatkozó fotómat...) Ezt pedig nagyon élvezem. Kincset találtam, vagy kincs talált meg engem. Köszönet érte.

ui: Azt hiszem, fogok a vezetők hobbijának személyiségformáló hatásáról "nagy" cikket is írni.

ui2: köszönet Zolinak a cikkért és az újságért.

ui3: tavasz van, megállíthatatlanul jön. :-)

Érdekes dolog, ahogy az életünket alakítjuk, és most főleg a nem tudatos választásainkról beszélek.

Alapdolog: az ismerős helyzetet keressük, nem feltétlenül a boldogot.

Baj akkor van, ha az ismerős helyzet nem volt boldog, de ennek ellenére szeretnénk azt reprodukálni. Vannak olyan helyzetek, emberek, helyek, amelyekhez/akikhez megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódunk. Ha ez egy pozitív vonzódás, az nagyon jó dolog, hiszen ez az élet sója, tartalma. Ha viszont valamitől sokszoros próbálkozás után sem tudunk megszabadulni, emellett érezzük is, hogy árt nekünk, oda a végzetünk húz. Valahol, valamikor a tudatunkba/tudatalattinkba bevésődött ez a dolog, és újra át akarjuk élni. Valahogy olyan ismerős, otthonos a helyzet.

Ennek a feloldására az egyik módszer a terápia.

DE.

Én abban is hiszek, hogy mindezt tudatossággal el tudjuk kerülni. Igenis, meg tudja mondani a belső hangunk, hogy igazán, építően jó helyen vagyunk-e, vagy éppen vesztesek vagyunk az adott helyzetben. Mondj tehát nemet arra, ami nem a tied! Győzd le a végzetedet, igen, le lehet! :-)