Alcím: A fotózás hatásai

Sokat írtam már arról, mit adott nekem ez az új hobbi (nyitott szemeket, szépség-, és pillanatkeresést), de most - tovább árnyalva a képet - találtam a legutóbbi Manager Magazinban egy érdekes cikket Fotózó menedzserek címmel, hadd idézzek belőle pár gondolatot. A cikk egy riport Király László Györggyel, aki az APEH volt elnöke, és a PSZÁF felügyeleti tanácsának jelenleg is tagja.

"-Fényképezőgép mögül más a világ?
KLGY: Nem, a fotós is ugyanazt a világot látja, csak másképp. Vagyis nem a világ más, hanem az ember, aki nézi, mégpedig azért, mert a fotóval a térbeli és időbeni folytonosságból próbál kiragadni egyetlen momentumot, de úgy, hogy az mégiscsak magában foglalja az egészet.

- Milyen képességeket igényel a fotózás?
KLGY: A közhelyek . jó megfigyelőképesség, lényeglátás, arányérzék, stb - felsorolásán túl az erős önkritikát emelném ki. Egy fotóművész ismerősöm szerint a profi fotóst és a lelkes műkedvelőt az különbözteti meg, hogy a profi sokkal többet fényképez, sokkal több képét dobja ki, és csak az általa vállalhatókat teszi ki a nyilvánosság elé.

- Akad olyan tulajdonsága, amelyet a hobbija fejlesztett ki?
KLGY: Amióta rendszeresebben fotózom, azóta sokkal jobban tudok örülni az élet szép pillanatainak: az ég furcsa színének, egy lombok között beeső fénysugárnak, vagy akár annak, ha az egymásra rakott székek sajátos ritmust formálnak..."

manager magazin, 2008 március

Tökéletesen igaza van. Azt hiszem, engem is jelentősen formál a fotózás, mind kívül, mind belül (meg lehet nézni pl: lecseréltem az iwiwen a bemutatkozó fotómat...) Ezt pedig nagyon élvezem. Kincset találtam, vagy kincs talált meg engem. Köszönet érte.

ui: Azt hiszem, fogok a vezetők hobbijának személyiségformáló hatásáról "nagy" cikket is írni.

ui2: köszönet Zolinak a cikkért és az újságért.

ui3: tavasz van, megállíthatatlanul jön. :-)