Sikerkereső

Van egy "elméletem". Figyelem: nem tudományos, nem alátámasztott, csupán egy gondolat, de szerintem megéri rajta elgondolkodni annak, akit érdekel.

Szerintem sok emberről elmondható, hogy élete során egy bizonyos játékot játszik. Eddig két játékkal találtam analógiát: pókerezőket és sakkozókat ismerek. Persze ezt a játékot nem úgy értem, hogy az asztalhoz leül és kártyázik, vagy sakkfigurákat mozgat, hanem mozdulataiban, tetteiben követi az adott játék szabályait - azaz mondjuk inkább jellemzőit.

A pókerjátékos senkiben sem bízik igazán. Igyekszik kiismerni az "ellenfelét", miközben ő kiismerhetetlen marad - szeretne maradni. Szívesen és sokat mozog emberek között, de legtöbbször érdekből - valahogy mindig nyerni szeretne valamit (persze ez utóbbi közhely, mindenki nyerni szeretne, aki azt mondja, nem, az hazudik) - mindezt úgy, hogy ő keveset vagy semmit sem tesz bele a dologba. Sokszor blöfföl: többnek mutatja magát, mint ami valójában - mindezt szándékosan. Alapvetően nem rosszindulatú ember ő, csupán talán az a meggyőződése, hogy az élethez ravaszság kell, másképp nem lehet nyerni. Legyen az munka, magánélet, üzlet vagy kapcsolatok. Gyenge pontja a bizalom.

A sakkjátékos a nagy gondolkodó. Türelmes, sok eszköze van, amit latba lehet vetni a győzelem érdekében. Lassan éri el a célját, nagy stratéga. Az irányítást nehezen vagy nem engedi ki a kezéből. Nagyon racionális. Gyenge pontja az irányítás.

Persze a játék fajtája még nem határozza meg egyben a nyerés lehetőségét. Vannak rossz pókerjátékosok (az örök vesztesek) és vannak a rossz sakkjátékosok is (sokszoros kudarc, hogy az eszével nem tud nyerni). Vannak olyanok is, akik pókereznek, pedig sakkban profibbak lehetnének.

A póker nagy arányban szerencsejáték. Azaz van szerepe a szerencsének, de a hozzáértők azt mondják, az ellenfél kiismerésével (azaz az emberismeret nagyon magas szintűvé emelésével) akár meg is lehet élni belőle. De azt gondolom, ez nagyon nehéz lehet és eléggé kiégeti az embert.

A sakk-beli jó eredményekhez sokat kell tanulni, jó sok sémát összegyűjtve lehet benne fejlődni. Viszont itt döntők az adottságok: az igazán jó sakkhoz olyan elmebeli képességek kellenek, amik tanulással bizonyos szint felett nem pótolhatók. A sakk nem szerencsejáték, ez biztos. A sakkjátékosok "görcsölnek be" leghamarabb a játékba, a folyamatos sakkozás (és vesztés) átcsaphat bizonyítási kényszerességbe.

Mindkét játékhoz azonban átlagon felüli intelligencia kell.

Te póker-, vagy sakkjátékos vagy? Blöffölsz, rejtőzködsz, figyelsz, manipulálsz? Vagy gondolkodsz a következő lépéseiden, mit akarhat az ellenfél, hány lépésben és milyen eszközökkel tudod legyőzni?

Kérdés, hogy szükséges-e a (ez a fajta) játék az élethez? Szükséges-e nyerni, győzni? Ez még számomra sem egyértelmű. (Természetesen itt nem a görcsösségre gondolok megint, hogy mindig játsszunk, éjjel-nappal és lankadatlanul...) Viszont az is igaz: sem a pókert, sem a sakkot nem lehet önfeledten játszani. Az önfeledtség pedig a boldogság egyik formája.

Mindenesetre ha már játszol, szerintem sakkozz. Gondolkozz, vedd számba az eszközeidet, nézd meg, milyen táblán játszol és kivel. Ne bízd a szerencsére az eredményt! Tanulj, hogy még jobb lehess!

Szintén kérdés (magamnak, ezen még fogok gondolkodni) vajon szembeállítható-e egymással a póker és a sakk, lehetnek-e ellentétesek-e ezek bizonyos szempontból? Valamint: van-e más olyan játék, ami az életünk egészére vonatkoztatható?

Ötleteket szívesen fogadok! :-)

ui: még egy eszembe jutott: a dobókockás társasjátékok! Vannak emberek, akik csak a szerencsére (mekkorát dobok a kockával) alapozzák az életüket!