Egyik reggel felébresztettem valakit telefonon - (nem tudtam róla, hogy ezt fogom tenni).
Képzeljétek, nevetett. Aranyosan, kuncogósan.
Ilyen felnőtt embert még nem ismertem. Akiket ismerek, mind morcos, nyomott, nehezen ébred, ha én ébresztem, még haragszik is rám.
Ő nevetett, pedig nem voltam különösebben vicces, egyszerűen csak jókedvűen ébredt.
Én is, én is így akarom! :-)
Kiegészítés: egy főiskolás kollégiumi szobatársamtól tanultam ébreszteni. Tudom, hogy mosolyogva, halkan, simogatva a legjobb. Az alvás valahol olyan "szent" dolog, ha lehet, tegyük a legkellemesebbé az ébresztettnek az ébredést...
Utolsó kommentek