HTML

Bemutatkozás

Kárpáti Tímea vagyok, coach. Célom ezzel a bloggal az életminőségünket, a gondolkodásunkat meghatározó témák körüljárása. Honlapom: www.polarismanagement.hu

Sikerkereső

Sok-sok hétköznap felmerülő kósza gondolatot szeretnék itt megosztani az eddigi papírfecnik helyett. A fő téma: miért gondolkodunk úgy, ahogyan tesszük, és mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a lehetőségeinkből?

Utolsó kommentek

  • Tímea: @zongoristabá: Köszi, zongoristabá, kedves vagy! :-) Remélem, azért többször is lehetünk boldogok! (2011.02.13. 22:42) Szívből...
  • Tímea: Szívesen. Mostanában a Pink Floyd, Phil Collins, és bár elektronikus, de nagyon élvezem, David Gue... (2011.02.13. 22:40) Autó, zene :-)
  • RetroGer: Épp autóba való zenéket válogatok és keresgélek. Örülök hogy vannak még olyanok akiknek ez a kateg... (2010.07.26. 20:56) Autó, zene :-)
  • zongoristabá: Rádkerestem az Iwiw-en,a fotókon gyönyörű vagy,a következő idézetet mondanám Neked: "Csalódni ke... (2009.09.29. 15:42) Szívből...
  • Utcamacska: Igen, babonás. De nem vakhitű. A mintázatokat pedig néha az ember maga generálja egy idő után. (Ha... (2009.06.21. 20:05) Babona? Intuíció?
  • Utolsó 20

Feedek

Címkék

86 os busz (1) agresszió (1) agresszív (1) ajándék (1) ajtó (1) alázat (1) álmok (1) amelie csodálatos élete (1) aura (1) a barsony nyuszi (5) baracklekvár (1) bátorság (4) bemutatkozás (3) beszélgetés (3) biorezonancia (1) bizalom (2) boldogság (5) büszkeség (1) coaching (5) család (1) dialógus (1) dr house (2) egészség (3) egyensúly (1) egyetem (1) életvezetés (13) elfogadás (2) elvárás (2) élvezet (4) eq (2) étel (5) étterem (2) fal (1) félelem (3) férfi (4) fesztivál (1) figyelem (4) film (10) flow (2) fotózás (9) főzés (3) francia (1) gasztronómia (2) gitár (1) gondolkodás (8) gyerek (2) hit (3) hivatás (1) hobbi (1) homeopátia (1) humor (2) húsvét (1) igény (1) ígéret (2) inspiráció (1) interjú (1) intuíció (2) iq (1) járatkövető (1) játék (2) jazz (1) kaktusz (1) kapcsolat (3) karácsony (1) karizma (2) kasszandra (1) kétely (2) kiscica (1) kommunikácó (1) kritika (2) kultúra (3) meglepetés (1) megújulás (5) mérlegelés (1) munka (1) nevetés (4) (5) nyár (1) nyertes (7) olasz (1) önbizalom (4) önbizalomhiány (2) optimizmus (2) öröm (10) őszinte (2) otthon (2) pályaválasztás (1) pénz (3) pesszimizmus (1) ráció (1) racionalitás (3) rend (1) sebesség (1) séma (1) sértődés (1) siker (9) skótok (3) sos szerelem (1) statisztika (1) szabadság (2) szakítás (1) szenvedély (1) szépség (5) szerelem (5) szeretés (1) szeretet (18) sznob (1) szürkeség (1) tanács (1) tánc (1) tanulás (3) társ (2) tavasz (3) technika (1) tehetség (2) tekintély (2) tisztesség (2) tudás (1) türelem (2) úszás (5) utazás (3) üzlet (5) vágy (2) vállalkozás (4) vesztes (3) vonalkód (1) zene (25)

Ufókommunikáció

2008.08.04. 19:06 Tímea

 

Eric Berne az Emberi Játszmákkal nagyot alkotott. Most nem mennék bele a részletekbe (talán majd egyszer) - de egy érdekes dolgon már napok óta gondolkodom.

Az őszinteséget ő úgy definiálja, hogy az ember azt mondja, amit tartalmilag tényleg mond, nincs "hátsó üzenet" ("hidden agenda", ahogy az angol mondaná).

Ötletének lényege, hogy ha idejönne egy marslakó az emberek közé, és meghallgatná a beszélgetésüket, ő ebből mit értene. Meglepő dolgokat. Ennek egy vicces formája a férfi-női kommunikáció dekódolása, amire születtek már viccek is, amelyekben természetesen mindig van valami.

Keresek egy részletet a könyvből... (Sorskönyv):

A marslakó-gondolkodásmód

Amikor a szülők megpróbálják befolyásolni gyermekük szabad önkifejezését, utasításaikat különbözőképpen értelmezik ők maguk, a többi jelenlevő és maga a gyermek. Valójában öt különböző nézőpont létezik:

1. Amiről a szülő azt mondja, hogy azt akarta közölni.

2. Amit a naiv szemlélő gondol arról, hogy a szülő mit akar közölni.

3. Az elhangzottak szó szerinti értelme.

4. Amit a szülő "valóban" közölni akart.

5. Amit a gyerek a közlésből felfog.

Az első kettő a "naiv", vagy Földlakó-gondolkodás, az utolsó három pedig az "igazi", Marslakó gondolkodás.

Ez nem csak szülő-gyerek relációban van így. Ez minden kommunikációnk alapja.

Az alaptörvényt jegyezd meg: nem az a döntő, hogy mit akartál mondani, hanem az, amit a másik értett! Ha azt szeretnéd, hogy az üzeneted-mondanivalód célba jusson, arra koncentrálj, amit a partnered felfog.

Pár éve már, hogy megtanultam ezt a nyelvet, amit a munkámban sokat használok is. Néha elképesztő a szavakon túli valóság. De: ebben is, mint mindenben, legyen meg az egészséges egyensúly. Belemagyarázni sem kell mások mondanivalójába tartalmat, ha valami kétséges, kérdezz rá, és fogadd el a tévedésed lehetőségét!

Szerintem nagyot fejlődne a világ, ha ezt a fajta kommunikációt sokan megtanulnák.

14 komment

Címkék: beszélgetés

A bejegyzés trackback címe:

https://leirom.blog.hu/api/trackback/id/tr67600402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

betond · http://betond.blogspot.com 2008.08.04. 23:02:40

szerintem az a fontos mit akarok mondani

hogy mondom, milyen a vétel, és hogy mit értesz belőle, ez mind véletlen

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.04. 23:41:34

betond, én másképp vélekedem. Szerintem hatalmas jelentősége van annak, hogyan adod elő, amit mondani akarsz. Milyen gesztusokkal, milyen mimikával - és milyen szavakkal.

Számomra óriási jelentősége van a szavaknak. Én rendszeresen visszakérdezek, hogy megtudjam, a beszélgetőpartnerem is ugyanazt a "szótárat" használja-e, amit én... ...és gyakran tapasztalom, hogy nem. (:

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.04. 23:42:36

Izé, akarom mondani gesztikulációval, na.

Tímea 2008.08.05. 00:14:58

Ha nem érted a másik felet, ha nem hangolódsz rá, ha nem érdekel az sem, hogy befogadja-e, akkor miért mondod egyáltalán? Az ilyen "mindegy, hogy veszik-e" típusú kommunikációk olyanok, mint az isteni kinyilatkoztatások.
Véletlennek azt nevezem, aminek vagy nem tudom az okát, vagy nem tudom befolyásolni. Nos, a félreértések megelőzhetők, mert tudhatom az okaikat, és befolyásolni is tudom a végeredményt, tehát véletlennek nem nevezném, ha nem értenek meg.

Tímea 2008.08.05. 00:15:42

Etain: ez a szótár-dolog nagyon tetszik, jó példa! :-)

Tímea 2008.08.05. 10:28:24

betond,
amúgy érdekes dolgokat vetsz fel, és jól eltűnsz utána. :-)

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.05. 10:44:36

Reggelizés közben a következőre jutottam: amíg magamban töprengek-gondolkodok, addig tök mindegy, milyen mondatszerkezetekkel vagy kifejezésekkel fogalmazom meg saját magam számára a saját gondolataimat. Akár félmondatokat is gondolhatok, sőt, csaponghatok is, mert ÉN meg fogom érteni saját magamat. ((:

Viszont ha már valaki mással szeretnék közölni valamit, akkor igenis muszáj odafigyelnem arra, mit mondok, muszáj segítenem a másikat abban, hogy megérthessen, hiszen ez az én érdekem is.

A kinyilatkoztatás is egy szép dolog, egyébként, de azért azt is érdemes megérthetően megfogalmazni, különben lófütty sem lesz belőle, nem szökken szárba a mennyei manna. (:

Jut eszembe, még ált. suliban tanultuk, hogy a kommunikáció részei a következők:

1. Az "adó", aki információt közöl
2. A "vevő", aki az információt befogadja
3. A "csatorna", amin az info eljut "adótól" a "vevőig".

...

Szóval betond, tényleg jó volna, ha további magyarázatot fűznél a mondandódhoz, vagy ha kifejtenéd kicsit, miért is ez a véleményed! (((:

betond 2008.08.06. 09:11:40

Eltûnök, mert csak az fontos amit gondolok, mondani akarok, s ha nem érted, amit ki sem mondok, azzal nem tudok mit kezdeni (miért nem kérdezted?) - mondanám, s közben beismerem, hogy mekkora marhaság amit mondok, mert megfelelõ szavak nélkül hogy is érthetnéd amit mondani szeretnék.

Ha valaki nem tudja magát kifejezni, igenis utána kell menni, és meg kell érteni mit és miért úgy mondott, vagy ha nem: félreértés, kommunikációs hiba. De ha meg sem próbálom elmondani, amit szeretnék, vagy meg sem próbálom úgy mondani, hogy megértsd: "néma gyereknek az annya se... "


"Semmi értelme meglepődést tettetni. Valamennyi tervrajz és megsemmisítési utasítás ötven földi év óta megtekinthető a helyi tervezőhivatalban az Alfa Centaurin, úgyhogy bőven volt rá idejük, hogy hivatalos panaszt jelentsenek be. Semmi értelme, hogy ilyen későn kezdjék a felhajtást."

A hangosítóberendezés megint kikapcsolt. A visszhang lassan dübörgött keresztül a földeken. A hatalmas hajók sietség nélkül, könnyedén elfordultak. Alsó részükön egy-egy zsilip tárult fel, sötéten ásító négyszög.

Valakinek valahol eddig tartott, hogy üzembe helyezzen egy rádiót, kiválasszon egy hullámhosszt, és üzenetet küldjön a Vogon hajóknak, szót emelve a bolygó érdekében. Senki se hallotta, hogy mit mondanak, csak a válasz hallatszott a hangosítóberendezésből:

"Mit akarnak azzal mondani, hogy sose voltak az Alfa Centaurin? Az isten szerelmére, emberiség, hiszen csak négy fényévre van! Sajnálom, de ha magukat ennyire sem érdeklik a helyi ügyek, az igazán a maguk baja! Megsemmisítő sugárzást bekapcsolni!"

Tímea 2008.08.06. 09:19:12

Igen, lehet utánamenni és megkérdezni, hogy mit és miért mondott, és ezzel jól fenntartani az érdeklődést, de hosszútávon ez a folytonos dekódolás szerintem idegesítő is lehet. Emellett nagy szeretet kell ahhoz, hogy valaki ezt helyetted mindig megtegye.
A néma gyerekkel teljesen egyetértek. :-) Ez lesz belőle.

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.06. 18:33:34

Valamit nem értek.

Elvárás lenne, hogy ha valami nem világos, amit egy másik ember mond nekem, akkor "menjek utána" és csikarjak ki belőle egy második vagy akár egy harmadik verziót is? Hát a másiknak nem érdeke, hogy megértesse velem, amit kifejezésre akar juttatni?

...És mi van akkor, ha nem tűnik fel nekem, hogy valami mást hallok ki a beszélgetőpartnerem mondataiból, mint amit ő mondani akar? Akkor el sem tudom kezdeni a dekódolást, mert eszembe sem jut, hogy el kellene kezdenem, hogy meg kéne kérdőjeleznem azt, amit megérteni véltem.

...És mi van akkor, ha érdektelen számomra a beszélgetőpartnerem (á lá 7/9-ed), ha nem rokonom, barátom a másik, "csupán" egy embertársam? Ebben az esetben miért kéne nekem szívemen viselnem, hogy meggyőzödjek arról, biztosan jól értettem-e a mondandóját? Ilyenkor nem neki kellene jobban akarnia, hogy megértesse magát? ((:

betond · http://betond.blogspot.com 2008.08.08. 17:56:47

Etain, a kérdésed alapján különbséget kell tennünk, valaki kiváncsi-e rám, vagy én akarok neki közölni valamit. Ha én akarok mondani, akkor természetesen úgy kezdem, hogy "Hé te!".

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.09. 08:42:24

Áhüm, akkor minden rendben. ((:

moem 2008.08.14. 11:28:24

Nem hiszem, hogy egyértelműen és általánosan ki lehetne jelenteni, hogy az "adónak" vagy a "vevőnek" lenne a feladata, hogy többet tegyen a sikeres kommunikációért. Ez szituációfüggő, az résztvevők érdekein, képeségein, és korábbi tapasztalataikon múlik.

Abból indulok ki, hogy minden társas szituációban (legalább) ketten vannak benne, vagyis mindekttőjükön múlik, hogy sikerül-e megérteniük és megértetniük egymást. Kétségtelen, hogy nagy érték, ha én előzékenységből, figyelmsségből, szeretetből, udvariasságból, tiszteletből, vagy bármi más okból kiindulva megteszem a legfontosabb lépéseket azért, hogy a mondandómat könnyen és helyesen megérthesse a másik. És fontos észben tartani, hogy ha érdekem fűződik a kapcsolathoz, akkor a saját jól felfogott érdekemért csak a saját mondandóm megfogalmazásával tudok tenni bármit - a másikat nem tudom rákényszeríteni, hogy másként "értsen".

Vagyis ha tenni akarok valamit a kapcsolatért, a kommunikációnkért, akkor egyetlen lehetőségem - amit szükséges megtennem - hogy a legjobb tudásom szerint a másik "szótárából" beszélek. De ez nem elégséges feltétel: a másik még ekkor is félreértheti, esetleg nem is akarja megérteni. Nem vehetem magamra minden esetben a felelősséget a sikeres kommunikációért. Van olyan helyzet, amikor a legjobb szándék és tudás is kevés lehet ahhoz, hogy a másikhoz eljuttassuk a gondolatunkat.

Tímea 2008.08.14. 23:20:44

Igazad van, moem, de egy picit kiegészíteném.

A kommunikáció tanításának egyik alapszabálya, hogy rajtunk múlik, hogy megértenek-e. Érdekes dolog, hogy ebbe a modellbe (Etain említette korábban, alaptételek: adó-csatorna-fogadó) a fogadó szándékát nem értették bele. Azaz feltételezték, hogy a fogadó kíváncsi és nyitott ránk. Amit ti most feszegettek: hogy nyitott (kíváncsi)-e, és képes-e felfogni, megérteni a fogadó (célzott) személy, amiről beszélünk, az tényleg nemcsak rajtunk múlik -> de azt gondolom, ez már egy másik téma. :-)

Ha feltételezem, hogy a másik kíváncsi és befogadókész, és én mindent megtettem, hogy megértsen, akkor már csak félreértés lehet az elcsúszás oka szerintem. Akkor pedig érdemes összefoglalni a mondandónkat, és rákérdezni a hallottakra, ezzel ellenőrizve, hogy egy malomban vagyunk-e épp.
süti beállítások módosítása