Hallgass meg. Figyelj rám. Ne magadra figyelj, hanem rám. Ne arra gondolj, mi lesz majd a következő mondatod, kérdésed. Hogy mire emlékeztet ez az egész Téged.

Ne adj megoldást. Ne oldd meg helyettem, csak akkor segíts, ha kérem.

Ha tanácsot adsz, olyat adj, amit én képes vagyok megtenni, ne azt, amit te a helyemben tennél. Mert a kettő nem biztos, hogy ugyanaz.

Ha nem így teszel, kicsinek, gyengének, és hülyének fogom magam érezni. Azt fogom hinni, hogy Te mindent tudsz, hogy Neked minden könnyű.

Láss engem annak, ami vagyok. Ne többnek, és ne kevesebbnek.
Halld meg azt is, amit nem mondok ki.
Okozz meglepetést, örömet. Ne csak karácsonykor.

Tudod, hogy minek örülnék? Hogy mire vágyom?
Ismered-e olyan vágyaimat is, amit én magam sem ismerek?