Mottó: "Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni. Ballagj csak mellettem és legyél a barátom." /Albert Camus/
Kati által szabadon átköltve: "Ne kövess, ne vezess, csak légy mellettem és szeress"

Az utóbbi időben a szeretet formáinak kérdése nagyon sokszor előkerült a barátaim közt, és a kapott eredményt megosztom veletek. Az alábbiakban a szeretet, mint a valaki iránti elkötelezettség, kötődés és viselkedésforma értelmében szerepel. 

Arra jutottunk, hogy háromféle viszonyulás lehetséges.

Az egyik a rajongás. Ha rajongunk valakiért, az egekbe emeljük a megítélésünkben. Hibáit, tökéletlenségeit nem látjuk, és az alázatos viselkedésünk eléréséért szinte semmit sem kell tennie - azaz lényegében bármit megtehet. Magunkat nagyon aláértékeljük ebben a kapcsolatban.

Igen, ennek itt a kulcsa. Az alárendelődés lényege az önbizalomhiány, sőt, a rajongásé is az: valamit meg tud tenni az illető, amiről azt hisszük, számunkra elérhetetlen. Voltaképpen a saját álmainkat éljük meg rajta keresztül. Az ilyen kapcsolatban ugyanakkor mindketten egyedül vannak. A körülrajongott fél azért, mert észre sem veszik rajta, ha valami problémája van, a rajongó fél pedig azért, mert talán fel sem ismeri, hogy nem a másikat látja, csupán a saját, rávetített álmait éli meg rajta keresztül. Mindkét fél távolságot tart, és kemény csalódás a kijózanodás általában, a "Te nem is ismersz engem".

A másik forma a gondoskodás. Ez pontosan a fordítottja a rajongásnak. Gondoskodunk valakiről, akit magunk alá rendelünk, hiszen ő nem képes magáról gondoskodni. Nem képes felelősséget vállalni az érzéseiért, tetteiért, döntéseiért, állapotáért. Mi tudjuk, mi neki a jó. Az ilyen fajta kapcsolatban is távolságot tartanak a felek.

A harmadik formát sérülékeny szeretetnek neveztük el. Az ilyen kapcsolatban a hibák őszintén felvállalt és elfogadott dolgok. Mindkét fél sérülhet, és ezt vállalják. Közel vannak egymáshoz. Kapcsolatuk lényege mégsem a bántás: hiszen azt kapják, amit adnak.

Hát persze, hogy a harmadik mód az igazi, a teljes.

De.

Én szoktam rajongani is, mert szeretek rajongani. Viszont ezt ellensúlyozandó figyelek a másik hibáira is, és arra is, hogy azokat el tudom-e tényleg, igazán fogadni. Gondoskodó is szeretek lenni, de figyelek arra, hogy ne alázzam meg vele a másikat: a döntésének szabadságát mindig igyekszem tiszteletben tartani, akkor is, ha az nekem fájdalmas. Szabadon lehet nekem igent és nemet mondani, ha kérni, vagy adni szeretnék, elfogadom - "büntetés" nélkül. Vagy legalábbis nagyon törekszem rá.

Ja! Amúgy én is sérülékeny vagyok.