A minap hallottam egy történetet egy anyukáról, aki mlm-es valamivel foglalkozott, és elkapta a fásultság annyira, hogy valószínűleg terápiára kell majd mennie. Beleunt a folytonos hurráoptimizmusba.
(Közbevetés: mostanában erősen forrong a coachingpiac, és szerintem nem jó irányba mutatnak a változások. Legalábbis nem abba, amivel én azonosulni tudok. Jelentősen romlani fog a megítélése érzésem szerint, elsősorban a nagyon sok félreértelmezés miatt. Nagyon-nagyon remélem, hogy nem kerül bele az ezoterikus csodatevő-irányzatba, azaz nem az lesz majd belőle, mint pl a homeopátia, vagy az asztrológia, mert akkor azt hiszem, szakmát váltok, pedig azt nem szeretnék. Dolgozom azon, hogy minden ilyesmitől markánsan megkülönböztessem magam.)
De vissza a hurráoptimizmusra. Visszaolvasva a saját soraimat is: úgy látszódhat, mintha én is ilyenről beszélnék. Távol álljon tőlem. Az életben vannak hullámvölgyek, vagy akár állandó negatív dolgok is, de sikeresnek, jókedvűnek, megkockáztatom boldognak ezekkel együtt kell lennünk. Azaz: az a boldog ember, aki nem önámításból, hanem őszintén, hitelesen a rosszal, a negatív tulajdonságaival (gyengeségeivel), a nehéz helyzeteivel úgy tud bánni, hogy az élete örömteli marad. Sőt: így is képes kimagasló teljesítményre. Én ezeknek az embereknek tudok a partnere lenni abban, hogy ez sikerüljön. Hogyan? Van egy angol nyelvű mondás erre: "Been there, done that." - Voltam arrafelé, megcsináltam ezt is. Sok mindent átéltem, és az a mondás is igaz, hogy "ami nem öl meg, az megerősít". Hát, én erős vagyok. :-)
Mit teszek, amikor a negatív dolgok elrontják a kedvem? (Sajnos az elmúlt hétvégém is ilyen volt egy régóta fennálló családi probléma miatt, amelynek nem az aktív résztvevője, csupán elszenvedője vagyok.) Egyrészt: beszélek a hozzám közelállókkal. Sőt: néha dühöngök is. Kiadom a feszültséget, félévente egyszer elszakad nálam a cérna. (Persze ezt sosem úgy, hogy olyat bántsak vele, akit szeretek. Vagy ha véletlenül megtörténik, tudok bocsánatot kérni is- sőt: jóvá tenni is. - Hiszek abban, hogy a bocsánatkérés nem elég, de erről majd egyszer később írok. - ) Ők már ismernek annyira, hogy tudják: néha erre is szükségem van. Viszont: figyelek arra, hogy ne terheljem túl őket. Az érzéseimért én vagyok a felelős, nem szabad, hogy az legyen a megoldás, hogy valaki vállára ezt átrakom. (Évekig tanultam, hogy másképp csináljam, sikerült.)
Aztán: ha még maradt a feszültségből: futok. A futás sok mindenre jó, egyrészt testedzés is, de nagyon jókat lehet közben gondolkodni is. Tényleg elviszi a rosszat is belőlem.
Ha esik az eső, és nem tudok futni, táncolok, bent a szobában. Mindenképpen valami testmozgás, ami segít ilyenkor.
Ha netán ehhez nem lenne kedvem, akkor elmegyek autózni egyet és üvöltetem a zenét a autóban. Énekelek jó hangosan, sőt: néha ott sírom ki magam. Néha jó ám sírni is. :-)
Van úgy, hogy nekifogok a fotózásnak, és 2-300 képet csinálok egyszerre egy témáról, és megpróbálom beletenni az érzéseimet a fotóba. Addig csinálom a képeket, amíg benne nincs az, amit keresek. Amit szeretnék megmutatni.
Olyan is van, hogy berakok egy filmet és megnézem. Általában olyat, amiről tudom, hogy közel áll az érzéseimhez, így a filmen keresztül ki tudok jönni belőle.
Persze ezek "elsősegélyek", amiket felsoroltam. Van úgy, hogy néhány napig is rossz kedvem van (mert akkora súlyú dolog történt). Olyankor is csinálom a fentieket, de többet belőlük. Emellett adok időt is arra, hogy elmúljon a rossz. Ha nem történt szélsőséges esemény (haláleset, válás, stb.) akkor ez pár napnál nem tarthat tovább.
Az optimizmus kulcsa: "bárhogy is lesz, megoldom". Ez a lényeg. Önáltatás azt hinni, hogy sosem lesz rossz, hogy mindig minden elsőre sikerülni fog, hogy sosem lesznek akadályaink. Lesznek. Nehéz is lesz. Fájni is fog.
Ne hazudd magadnak a boldogságot, hanem valld be, ha néha nem megy - ez a természetes.
Az egyenleg pozitív legyen (a pozitív és negatív dolgok-érzések egyensúlya), ez a fontos.
Hallgasd meg ezt erőgyűjtésnek, ha van kedved: Seal - My vision, egyik kedvencem. Eredetiben nem ilyen "technos" vagy milyen - úgy jobb.
ui: apropó, holnap a Pecsában Seal koncert van!
update: egy nagyon fontos kedvjavítót kihagytam. Ez a takarítás. Bizony ám! Ha elvették a kedvedet, nosza, ugorj neki takarítani! Mire végzel, a lekedben is rend lesz. Komolyan! Próbáld ki! :-)
Utolsó kommentek