HTML

Bemutatkozás

Kárpáti Tímea vagyok, coach. Célom ezzel a bloggal az életminőségünket, a gondolkodásunkat meghatározó témák körüljárása. Honlapom: www.polarismanagement.hu

Sikerkereső

Sok-sok hétköznap felmerülő kósza gondolatot szeretnék itt megosztani az eddigi papírfecnik helyett. A fő téma: miért gondolkodunk úgy, ahogyan tesszük, és mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a lehetőségeinkből?

Utolsó kommentek

  • Tímea: @zongoristabá: Köszi, zongoristabá, kedves vagy! :-) Remélem, azért többször is lehetünk boldogok! (2011.02.13. 22:42) Szívből...
  • Tímea: Szívesen. Mostanában a Pink Floyd, Phil Collins, és bár elektronikus, de nagyon élvezem, David Gue... (2011.02.13. 22:40) Autó, zene :-)
  • RetroGer: Épp autóba való zenéket válogatok és keresgélek. Örülök hogy vannak még olyanok akiknek ez a kateg... (2010.07.26. 20:56) Autó, zene :-)
  • zongoristabá: Rádkerestem az Iwiw-en,a fotókon gyönyörű vagy,a következő idézetet mondanám Neked: "Csalódni ke... (2009.09.29. 15:42) Szívből...
  • Utcamacska: Igen, babonás. De nem vakhitű. A mintázatokat pedig néha az ember maga generálja egy idő után. (Ha... (2009.06.21. 20:05) Babona? Intuíció?
  • Utolsó 20

Feedek

Címkék

86 os busz (1) agresszió (1) agresszív (1) ajándék (1) ajtó (1) alázat (1) álmok (1) amelie csodálatos élete (1) aura (1) a barsony nyuszi (5) baracklekvár (1) bátorság (4) bemutatkozás (3) beszélgetés (3) biorezonancia (1) bizalom (2) boldogság (5) büszkeség (1) coaching (5) család (1) dialógus (1) dr house (2) egészség (3) egyensúly (1) egyetem (1) életvezetés (13) elfogadás (2) elvárás (2) élvezet (4) eq (2) étel (5) étterem (2) fal (1) félelem (3) férfi (4) fesztivál (1) figyelem (4) film (10) flow (2) fotózás (9) főzés (3) francia (1) gasztronómia (2) gitár (1) gondolkodás (8) gyerek (2) hit (3) hivatás (1) hobbi (1) homeopátia (1) humor (2) húsvét (1) igény (1) ígéret (2) inspiráció (1) interjú (1) intuíció (2) iq (1) járatkövető (1) játék (2) jazz (1) kaktusz (1) kapcsolat (3) karácsony (1) karizma (2) kasszandra (1) kétely (2) kiscica (1) kommunikácó (1) kritika (2) kultúra (3) meglepetés (1) megújulás (5) mérlegelés (1) munka (1) nevetés (4) (5) nyár (1) nyertes (7) olasz (1) önbizalom (4) önbizalomhiány (2) optimizmus (2) öröm (10) őszinte (2) otthon (2) pályaválasztás (1) pénz (3) pesszimizmus (1) ráció (1) racionalitás (3) rend (1) sebesség (1) séma (1) sértődés (1) siker (9) skótok (3) sos szerelem (1) statisztika (1) szabadság (2) szakítás (1) szenvedély (1) szépség (5) szerelem (5) szeretés (1) szeretet (18) sznob (1) szürkeség (1) tanács (1) tánc (1) tanulás (3) társ (2) tavasz (3) technika (1) tehetség (2) tekintély (2) tisztesség (2) tudás (1) türelem (2) úszás (5) utazás (3) üzlet (5) vágy (2) vállalkozás (4) vesztes (3) vonalkód (1) zene (25)

Úszás a félelem ellen

2008.08.13. 21:45 Tímea

 

Hatalmas élményem volt ma. Kezdek átlépni egy olyan határomon, amire mindig is vágytam. Úszni kezdtem.

Ehhez jó tudni, hogy iszonyatosan félek a víztől. "Technikailag" tudok úszni, de max másfél méteres vízben, sőt, már az is megedz.

Van azonban egy kedves barátnőm, aki rávett arra, hogy ússzunk. Annyira nem kellett erőltetnie, mert mindig is vágytam a víz önfeledt élvezetére, de nagyon féltem, és azt gondoltam, ez a problémám nem megoldható. Pedig régebben (nagyon régen) tudtam úszni. Általános iskolás koromban megtanítottak, és annak idején ötösre vizsgáztam úszásból. Viszont "vízbiztos" talán sosem voltam. Egyszer középiskolás koromban a kétméteres uszodai vízben egy kissrác megijesztett (erőből nekemjött a vízben, hirtelen) - annyira, hogy nem is tudtam újra elkezdeni úszni a medence közepén, és végül az elválasztó csíkba kapaszkodva másztam ki valahogy nagy halálfélelmek közepette.

Érdekes módon tavaly nyáron már megpróbáltuk ugyanezt egyszer. M. elhívott a Kondorosi úti uszodába, ahol van egy szabadtéri másfél méteres medence, ott gyakorolhatunk. Ő nagyon jól és sokat úszik. Én rettegve kapaszkodtam a medence szélébe akkor, és fél kézzel "úszkáltam", míg ő virgonckodott a vízben, mint egy delfin, és mosolygott a félelmemen. Valahogy mintha nem is hitte volna el, hogy ilyesmi létezik, és hogy "komolyan gondolom". Azt hiszem, akkor még nem vette ezt komolyan.

Míg nemrég (mindig nehezen vallottam be a gyengeségeimet) volt egy nagyon őszinte beszélgetésünk, és elmondtam neki a félelmeimet - már nem tudom, hogyan is pontosan. Azt mondta, úgy érzi, nem bízom benne. Azt feleltem, hogy bocs, ez igaz is, mert úgy érzem, nem veszi komolyan a "rettegésemet". Megegyeztünk akkor abban, hogy a mostani ismeretei fényében elgondolkodik azon, mit lehetne tenni.

Beszélt egy versenyúszó ismerősével, aki nagyon jó tanácsokat adott. Ha jól emlékszem, az volt a lényege, hogy két dologtól félhetek igazán: a vízben lebegéstől (nem ismerem az érzést, hogy fenntart) és a levegővételtől a vízben. Tökéletesen igaza volt mindkettőben.

Ma újra elmentünk. M. már nem virgonckodott mellettem, nem sürgetett, éreztem, hogy tiszteli a félelmemet.

Azzal kezdtük, hogy a kinti "mély" vízben a hátamra fektetve tartott, majd fokozatosan, egyre jobban elengedett. Elmondta, hogy akkor maradok fent, ha ellazulok (görcsösen ezt sem lehet, mint sok minden mást sem), és a fejem is a vízben van, azaz nem próbálom mindenáron kívül tartani. Mindig elérhető távolságban maradt, éreztem a kezemmel, pedig csukva volt a szemem. Eleinte sikítoztam, és remegtem a félelemtől, nagyon, nagyon rossz volt. Bár nem láttam, de éreztem, hogy az ujjaim belefehérednek a medence szélének szorításába, a másik kezem ujjai pedig az ő nyakát szorítják - előre is bocsánatot kértem tőle, ha belekapnék, kértem, hogy vigyázzon magára, mert én nem tudok.

És egyre könnyebb lett. El ugyan nem engedtem őt, de a végén már csak a vállán volt a kezem lazán, és újra meghallottam azt a régi-régi hangot, ahogy a víz alatt a külvilágot hallod. Megismertem tehát, mi az a lebegés, és könny szökött a szemembe.

Gyakoroltuk aztán a víz alatti lélegzetvételt - azaz levegőkifújást. Képzeljétek, nem tudom a víz alatt kifújni a levegőt. Egyfajta csuklásféle jön rám, és be "kell" szívnom a vizet. Nem tudatosan csinálom. Azt hiszem, itt lehet a traumám "elásva".

Aztán bementünk "melegedni" a kisvízbe (kb 80 cm magas). Itt is gyakoroltuk a lebegést, majd váltottunk a lélegzetvétel gyakorlására. Ez a víz melegebb volt, és itt érdekes módon ment a levegőkifújás pár gyakorlás után. Tehát: a "traumám" (azért ez erős szó) a hideg vízhez kötődik.

A kisvízben még gyakoroltuk a vízen siklást, aztán az is ment egy idő múlva már problémamentesen. Kölcsönkértünk egy úszógumit, amibe kapaszkodva az úszáshoz kapcsolódó ritmusos légzést gyakoroltam -volna, de még nem sikerült igazán jól.

Visszamentünk a hideg (mélyebb) vízbe, és újra nem sikerült a levegőkifújás. Picit javult, de nem sokat. Sajnos nem segít a fizikai magyarázat, hogy ha kifelé fújom a levegőt, az orromba nem mehet víz. Hiába tudom, hogy így van, valami nem hiszi el ezt bennem.

Igaza volt a versenyúszónak - jók voltak a tanácsai. M-nek minden elismerésem azért, amennyit tavaly óta változott a hozzáállása. Nagyon sokat tett ma értem, nagyon hálás vagyok érte.

Folytatjuk. :-)

3 komment

Címkék: úszás félelem nyertes

A bejegyzés trackback címe:

https://leirom.blog.hu/api/trackback/id/tr83614872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.14. 02:59:01

Mmmm, én még előbb bicajozni szeretnék megtanulni, s csak aztán úszni. (:

Félelmetes, hogy egy-egy történés mennyire gúzsba kötheti az embert...
Kettőnk között e téren így első blikkre az lehet a különbség, hogy én gondolkodás nélkül merek beszélni az efféle félelmeimről (és hiányosságaimról, merthogy hiányosságként is meg lehet élni az úszni- vagy kerékpározni-nemtudást, ez pedig újabb szorongásokat szülhet, ha nem vagyunk résen).

Tímea 2008.08.14. 23:28:30

Arról én is beszélek, hogy általában mitől félek (persze nem úton-útfélen, akárkinek és akárhol), de itt arról beszéltünk, miért nem bízom benne ebből a szempontból - félek, hogy elenged, kinevet, stb. Ez pedig a nagyon kemény beszélgetésfajták közül való... :-)

Etain · http://www.etain.blog.hu 2008.08.15. 20:36:51

Már nem emlékszem, mire gondoltam pontosan, mikor a kommentet írtam, de talán így (is?) értettem én is, vagy ha mégsem, hát akkor most jelzem, hogy én az ilyen típusú félelmeimet is meg szoktam osztani a másikkal, általában, még ha nem is túl közeli ismerősöm/barátom az illető. Érdekesnek találom figyelni a reakciókat, hiszen manapság nem különösebben megszokott a közvetlenség ilyen formája (vagy őszinteség ez?). No persze azért nem zúdítok rá ilyen igazságokat senkire akárhol, csak ha épp olyan a szituáció. (:
süti beállítások módosítása