Mottó: "Velem emelt fővel rázz kezet"
- Zorán
Ártalmas kapcsolatok. Napok óta ezen gondolkodom. Válságban vannak a családok ma Magyarországon, ez biztos. Mik lehetnek ennek az okai?
Nemrég találkoztam egy kedves, jóképű, stramm fiúval a szélesebb baráti körünkből, és meglepődtem rajta, mennyire szétcincálódott az élete. Amikor évekkel ezelőtt utoljára láttam, szép karrier és jövő állt előtte, csillogó szemekkel és professzionális szavakkal mesélt éppen az ügyvédbojtári munkájáról. Most se ügyvéd, se bojtár, se jövő, se eredmények. Oka ennek: egy lány, aki nemhogy előrevinné a kapcsolatot, inkább a klasszikus "cseszegetésekkel" szétzúzza. Igazi házisárkány: kapni akar folyton, csak azt, ami neki jó, csak akkor, amikor neki jó, és közben bántja a párját. A fiú pedig szereti - még egyelőre. Mindig megsajnálom azt, akinek a szívével csúnyán bánnak.
Aztán: egy baráti házaspárral mentünk vacsorázni egy este. Hogy, hogy nem, üvöltözés lett az estéből. Az üvöltözés lényege: a házaspár férfitagja, mint férfi, mennyire elégedetlen a felesége háziasszinyi teendőivel. Miközben néztem az indulattól tajtékzó arcát, arra gondoltam, na ez minden, amit csinálsz, csak nem férfias. Emellett "férfiúnk" szórja a pénzt, amit a felesége keres meg. A nőt is megsajnáltam.
A férfiak... Gond van velük, ahogy a nőkkel is manapság, nem vitatom. Aranyos, kedves, csinos nőismerőseimtől hallom, sőt, magamon is tapasztalom, hogy nem engedhetjük el magunkat nőként, mert bizonyos férfiak ettől (elnézést a kifejezésért) összecsinálják magukat. Az előzékenység, az udvariasság, az igényesség, az erő ritka, mint a fehér holló. Csak gondolj arra, amikor átmész a zebrán. Nyomja a gázt, neki nagyon fontos, hogy előtted elhúzzon az úton, mert ő a férfi. Legalábbis ezt hiszi. Közben pedig én figyeljek arra, hogy ne ártson. No itt vannak valahol rosszul leosztva a lapok.
Az agresszívakról ne is beszéljünk. Zsarolás, elmarasztalás, elnyomás, követelőzés a szavakban: kommunikálni sem lenne rossz megtanulni.
A se-vele, se-nélküle kapcsolatok, amik évekig húzódnak. Meggyőződésem, hogy emögött nem tiszta érzelmek, hanem valamiféle végzetszerűség húzódik. A másik idealizálása, és nagy "szerelem" az ideálra vonatkozóan. A kapcsolat pedig nem tud szárba szökkenni, mert nem valódi alapokon nyugszik. megoldás: vagy valódi alapokra helyezni a dolgot (azaz megismerni egymást igazából és az ideált elfelejteni), vagy kilépni belőle (ez sokszor nagyon nehéz), vagy tudatosan úgy dönteni, hogy "de jó ez a realizálódni képtelen ideál nekem". Ez utóbbi egy eléggé vesztes döntés, nem javasolom. (Hazugságban élni folyamatosan? )
Egy kedves ismerősömtől hallottam a napokban: hol vannak a virágküldős férfiak? Azt mondta, az a férfi, aki virágot vesz, tud valamit. Belegondoltam: tényleg: még az utcán is roppant kevés férfit látok virággal a kezében.
Sajnos ez Magyarországra erősebben jellemző, mint tapasztalataim szerint más országokra. Azoknak a nőismerőseimnek, akik gondban vannak a férfiakkal, mindig tanácsolom, hogy menjenek el Olaszországba pár napra. Igen, az olasz macsók messze földön híresek, de nem is ezért. Tudnak bánni a nőkkel. A nőknek, a családnak, a házimunkának ott tisztelete van. Már az utcán, az üzletekben, a legcsekélyebb-legfelületesebb kapcsolatokban is elismerik a nőiességedet, és ezzel nem érzik úgy, hogy az ő férfiasságuk csorbulna. Azaz tudják, ki kicsoda, többségében. Aki nem szeretne, odaköltözni persze nem kell, de ha visszajössz a pár nap után, "világítani" fog a tömegben az a férfi, aki képes ugyanezt megadni neked. Egyszerűen rááll a szemed. Nem lesz belőle sok, sajnos. (De ez nem baj, elég egyet is megtalálni és kitartani mellette. :-) )
(Született már egy "őszinte" könyv a nőkkel kapcsolatosan, ami nagy port kavart. Várom, hogy ki és mikor fogja megírni ugyanezt a férfiakra is.)
Aztán: mi ebből a kivezető út? A tisztelet, a tartás, a figyelem, az igényesség.
Azt gondolom, hogy ne alkudj meg az alapértékeidet illetően, és ne fogadj a saját házadba ellenséget. (Most a női oldalról beszélek, de férfi oldalra ez ugyanígy lehet igaz.) Tégy meg mindent a szeretteidért, de ne legyél áldozat. Tudd: ha nem alkuszol, de ugyanakkor tisztelsz és elfogadsz másokat, emellett igényes is vagy - a legjobbat érdemled. Légy igazi nő: elfogadó, befogadó, szexi, kedves, gondoskodó - de csak annak, aki ezt megérdemli. Aki viszonozni képes. Akiről érzed, hogy szeret, aki melletted van, aki elismer, akiről érzed, hogy több vagy általa. (Ennek ellenére nem kell tökéletesnek lenned.) Van ilyen! A többivel pedig ne törődj, nem éri meg az időbefektetést.
Az otthonod meleg, biztonságos, megnyugvós hely legyen. Ha esetleg ebben a pillanatban nem ilyen: ne alkudj meg, és higgyj benne, hogy ez lehet másképp is. Küzdj meg a saját határaiddal, ha kell, és légy büszke magadra! Szilárdan hiszem, hogy így megkapod az élettől, amiről álmodsz.
Utolsó kommentek