HTML

Bemutatkozás

Kárpáti Tímea vagyok, coach. Célom ezzel a bloggal az életminőségünket, a gondolkodásunkat meghatározó témák körüljárása. Honlapom: www.polarismanagement.hu

Sikerkereső

Sok-sok hétköznap felmerülő kósza gondolatot szeretnék itt megosztani az eddigi papírfecnik helyett. A fő téma: miért gondolkodunk úgy, ahogyan tesszük, és mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a lehetőségeinkből?

Utolsó kommentek

  • Tímea: @zongoristabá: Köszi, zongoristabá, kedves vagy! :-) Remélem, azért többször is lehetünk boldogok! (2011.02.13. 22:42) Szívből...
  • Tímea: Szívesen. Mostanában a Pink Floyd, Phil Collins, és bár elektronikus, de nagyon élvezem, David Gue... (2011.02.13. 22:40) Autó, zene :-)
  • RetroGer: Épp autóba való zenéket válogatok és keresgélek. Örülök hogy vannak még olyanok akiknek ez a kateg... (2010.07.26. 20:56) Autó, zene :-)
  • zongoristabá: Rádkerestem az Iwiw-en,a fotókon gyönyörű vagy,a következő idézetet mondanám Neked: "Csalódni ke... (2009.09.29. 15:42) Szívből...
  • Utcamacska: Igen, babonás. De nem vakhitű. A mintázatokat pedig néha az ember maga generálja egy idő után. (Ha... (2009.06.21. 20:05) Babona? Intuíció?
  • Utolsó 20

Feedek

Címkék

86 os busz (1) agresszió (1) agresszív (1) ajándék (1) ajtó (1) alázat (1) álmok (1) amelie csodálatos élete (1) aura (1) a barsony nyuszi (5) baracklekvár (1) bátorság (4) bemutatkozás (3) beszélgetés (3) biorezonancia (1) bizalom (2) boldogság (5) büszkeség (1) coaching (5) család (1) dialógus (1) dr house (2) egészség (3) egyensúly (1) egyetem (1) életvezetés (13) elfogadás (2) elvárás (2) élvezet (4) eq (2) étel (5) étterem (2) fal (1) félelem (3) férfi (4) fesztivál (1) figyelem (4) film (10) flow (2) fotózás (9) főzés (3) francia (1) gasztronómia (2) gitár (1) gondolkodás (8) gyerek (2) hit (3) hivatás (1) hobbi (1) homeopátia (1) humor (2) húsvét (1) igény (1) ígéret (2) inspiráció (1) interjú (1) intuíció (2) iq (1) járatkövető (1) játék (2) jazz (1) kaktusz (1) kapcsolat (3) karácsony (1) karizma (2) kasszandra (1) kétely (2) kiscica (1) kommunikácó (1) kritika (2) kultúra (3) meglepetés (1) megújulás (5) mérlegelés (1) munka (1) nevetés (4) (5) nyár (1) nyertes (7) olasz (1) önbizalom (4) önbizalomhiány (2) optimizmus (2) öröm (10) őszinte (2) otthon (2) pályaválasztás (1) pénz (3) pesszimizmus (1) ráció (1) racionalitás (3) rend (1) sebesség (1) séma (1) sértődés (1) siker (9) skótok (3) sos szerelem (1) statisztika (1) szabadság (2) szakítás (1) szenvedély (1) szépség (5) szerelem (5) szeretés (1) szeretet (18) sznob (1) szürkeség (1) tanács (1) tánc (1) tanulás (3) társ (2) tavasz (3) technika (1) tehetség (2) tekintély (2) tisztesség (2) tudás (1) türelem (2) úszás (5) utazás (3) üzlet (5) vágy (2) vállalkozás (4) vesztes (3) vonalkód (1) zene (25)

Világnézet

2008.08.06. 00:03 Tímea

 

Nagyon szeretem, ha valaki hasonlóan látja a világot, mint én, ez egyfajta otthonosságot és biztonságérzetet jelent nekem. Sok dologban vallok radikális nézeteket - persze nem "annyira", csupán szeretem a szókimondó (de nem nyers) őszinteséget, és elég szilárd az értékrendszerem is. Ez jelentheti azt is, hogy én megyek szembe az autópályán - de szerintem a többiek tévednek és rajta maradok az úton. Fura érzés. Van erre bölcs mondás is:

együnk lósz...t, több ezer légy nem tévedhet!

Hát, én nem eszem. Mégis szembemegyek, ha veszélyes is a helyzet, ha a hitem ezt diktálja. Mert bátor vagyok.

Sokat gondolkodom azon is, hogy vajon létezik-e egyetlen helyes út a boldogság felé. Szerintem igen. Persze ez nem igaz akkor, ha ezt ilyen "receptszinten" fogjuk fel: nem tudjuk megmondani bárkinek, hogy mit tegyen ahhoz, hogy boldog legyen. De a lépések igenis körvonalazhatóak. Igenis, sémákból, és a köztük levő kapcsolatokból épül fel ez az út. A sémák (ha már megismertük őket) szerintem igenis építőkockák, körülírhatók, taníthatók (egyenként), feltérképezhetők, szép lassan majd úgy, mint a géntérkép a géneket illetően. Apropó: felhasználva ezt a példát: a DNS alapján (tudomásom szerint) nem tudok összeállítani egy embert, de azt meg tudom mondani, hogy egészséges-e, tudtommal. Ez itt a lényeg.

Még egy mondás:

a kezdő szerint ezer megoldás létezik egy problémára, a mester szerint csak egy.

No most akkor hány út vezet a Nirvánába?

Visszatérve a hasonlóságra: annyit magyaráztam már az én szótáramat (köszi Etain, a kifejezésért), és annyira megszoktam már, hogy nálam elég furcsa szótár van, hogy mélységesen meglepődöm, ha másnak a kezében is (szinte) ugyanaz a könyv van. Alig akarom elhinni.

Még egy idézet a végére, József Attilától:

...csak az olvassa versemet,

aki ismer engem és szeret

kinek tekintetében elidőz

a tigris és a szelíd őz...

Tudom, ezt a bejegyzést kevesen fogják érteni. Picit ezzel válaszoltam az előző bejegyzések egyikére is, és adtam igazat egy hozzászólónak is: létezik az a helyzet, amikor csak azokhoz beszélsz, akik szavak nélkül is értenek - de ez öncélú.

Mindössze bemutatkoztam megint egy picit, mert jólesett. :-)

1 komment

Címkék: bemutatkozás

Net-megoldás

2008.08.05. 01:04 Tímea

 

Nem is tudom, hol olvastam már az internet "agykapacitásának" kihasználási lehetőségeiről. Szerintem ez át/alakulófélben van, és remélem, hamarosan felfedezik többen is azt a lehetőséget, amely a gép előtt ülő emberek agyát használja fel problémamegoldásra.

Nemrég volt erről egy hír is, egy játékról (Foldit a neve), ami fehérjéket hajtogattat emberekkel játékos formában, így sokkal több információhoz jut, mint szimpla kereséssel jutna. Nobel-díj-gyanús a dolog.

Ha valamit nem tudsz, dobd be a közösbe, és a sok kis hangya a gépek előtt meg fogja találni neked. Nem, ez nem szimpla keresés, mint a Google és társai. (Apropó Google, a legzseniálisabb szájreklám az övék. Jelmondatuk, "gugli a barátom" terjed, mint a futótűz, pedig lehet, hogy nem is ők találták ezt ki) A keresőkbe nem tudsz olyat beütni, hogy a "legjobb étterem", vagy hogy "hova tegyem a rendszámot a kerékpártartóval eltakart kialakított rész helyett az autón?". Azaz be tudsz ütni, de te nem a reklámszövegekre vagy kíváncsi, hanem tapasztalatokra, azokéra, akik a dróton ülnek. Emberek fejében keresel, nem a gépeken rögzített tartalmakban.

Mellesleg szerintem a reklámok piaca is hamarosan robbanásszerű változásokon fog átmenni. Nézegettem amerikai filmeket nemrég, és ott az autópálya mellett a fűbe is bele van vágva egy-egy adott cég neve, logója. Szerintem a megjelenés, a láttatás nem sokáig lesz már döntő.

Amire tippelek: az ismeretterjesztésre fognak felfigyelni az emberek hamarosan. A kapcsolt információra. (Melyik bank reklámja is a tudós professzor? Aki pénzügyeket magyaráz?) A konkrét, pontos, célzott információra.

Javasolok egy üzletképes ötletet nagy látogatottsággal rendelkező weboldalak tulajdonosának. Alakítson ki problémamegoldó-felületeket - persze ne túl hétköznapi problémákra. Fejlesztésre, megoldásra, hogyanra. Regisztráció, célzott reklámos szponzoráció (pl a Wifizone a Belvárosban. Nagyon jól csinálja!) , vagy emelt díjas sms. Megoldásért, részvételért. :-)

3 komment

Címkék: gondolkodás

Ufókommunikáció

2008.08.04. 19:06 Tímea

 

Eric Berne az Emberi Játszmákkal nagyot alkotott. Most nem mennék bele a részletekbe (talán majd egyszer) - de egy érdekes dolgon már napok óta gondolkodom.

Az őszinteséget ő úgy definiálja, hogy az ember azt mondja, amit tartalmilag tényleg mond, nincs "hátsó üzenet" ("hidden agenda", ahogy az angol mondaná).

Ötletének lényege, hogy ha idejönne egy marslakó az emberek közé, és meghallgatná a beszélgetésüket, ő ebből mit értene. Meglepő dolgokat. Ennek egy vicces formája a férfi-női kommunikáció dekódolása, amire születtek már viccek is, amelyekben természetesen mindig van valami.

Keresek egy részletet a könyvből... (Sorskönyv):

A marslakó-gondolkodásmód

Amikor a szülők megpróbálják befolyásolni gyermekük szabad önkifejezését, utasításaikat különbözőképpen értelmezik ők maguk, a többi jelenlevő és maga a gyermek. Valójában öt különböző nézőpont létezik:

1. Amiről a szülő azt mondja, hogy azt akarta közölni.

2. Amit a naiv szemlélő gondol arról, hogy a szülő mit akar közölni.

3. Az elhangzottak szó szerinti értelme.

4. Amit a szülő "valóban" közölni akart.

5. Amit a gyerek a közlésből felfog.

Az első kettő a "naiv", vagy Földlakó-gondolkodás, az utolsó három pedig az "igazi", Marslakó gondolkodás.

Ez nem csak szülő-gyerek relációban van így. Ez minden kommunikációnk alapja.

Az alaptörvényt jegyezd meg: nem az a döntő, hogy mit akartál mondani, hanem az, amit a másik értett! Ha azt szeretnéd, hogy az üzeneted-mondanivalód célba jusson, arra koncentrálj, amit a partnered felfog.

Pár éve már, hogy megtanultam ezt a nyelvet, amit a munkámban sokat használok is. Néha elképesztő a szavakon túli valóság. De: ebben is, mint mindenben, legyen meg az egészséges egyensúly. Belemagyarázni sem kell mások mondanivalójába tartalmat, ha valami kétséges, kérdezz rá, és fogadd el a tévedésed lehetőségét!

Szerintem nagyot fejlődne a világ, ha ezt a fajta kommunikációt sokan megtanulnák.

14 komment

Címkék: beszélgetés

A Bársony Nyuszi - a mese vége

2008.08.04. 16:48 Tímea

 

Sokan kértétek, így itt a mese vége:

 

Nyugtalan idők
 
Aznap éjszaka a Kisfiú egy másik szobában aludt egy új nyuszival. Selymes, puha nyuszi volt ez is, fehér plüssből, igazi gyöngyszemekkel, de a Kisfiú túl izgatott volt megfelelően vigyázni rá. Hiszen ő holnap reggel a tengerpartra utazik! Ez már maga annyira izgalmas tény volt, hogy gondolni sem volt képes másra.
 
Mialatt Kisfiú álomba merült, és a tengerpartról álmodott, Bársony Nyuszi a régi könyvek között feküdt a sarokban a tyúkól mögött a sufniban és nagyon magányosnak érezte magát. A szemét szanaszét maradt, így egy kevés izgés-mozgással felszínre tudott keveredni közötte és kidugta a fejét. Megborzongott egy picit: vele mindig jól bántak, és puha ágyakban aludt, míg most... Eddigre már a sok ölelgetéstől elvékonyodott a bundája, foszlott és kopott volt több helyen is: nem igazán tudta már őt védeni.
 
Magától nem messze megpillantotta a sűrű málnaágakat, amelyek már jó magasra nőttek, és alattuk csodás dzsungel lett – mennyire csodás árnyékot nyújtottak ezek a játékhoz Kisfiúval! Azokon a rég elmúlt csodás reggeleken….
Eszébe jutottak azok a hosszú napsütéses órák is a kertben – mennyire boldog volt akkor! – és nagy szomorúság ereszkedett a szívére. Elsuhantak ezek az emlékek a szeme előtt: egyik szebb volt, mint a másik: a tündérlátta kuckók a virágágyásban, a csendes esték az erdőben, amikor feküdt a páfrány alatt és apró hangyák gyalogoltak át a bársony fülén, és az első gyönyörű nap, amikor ráébredt, hogy ő Igazivá vált. Lovacskára is gondolt, milyen bölcs és kedves is volt ő is, és mindaz a sok szép dolog is, amit tőle hallott! „Vajon miért történik az, hogy megszeretnek minket és Igazivá válunk, ha ez lesz a vége a dolognak?” – futott át rajta a gondolat hirtelen. Sóhajtott, aztán egy könnycsepp, egy igazi könnycsepp gördült le a pici, kopottas bársony orrocskáján, és leesett a földre.
 
Aztán egy nagyon furcsa dolog történt. Ott, ahova a könnycsepp leesett, egy virág nőtt ki a földből, egy csodálatos virág, amelyhez foghatót Bársony Nyuszi sosem látott még a kertben. Karcsú, smaragdzöld levelei voltak, a levelei közepén pedig egy aranyszínű virág tündökölt. Annyira szép volt, hogy Nyuszi hirtelen elfelejtette a sírást, csak csendben feküdt a szeméthalmon és nézte a virágot. Egyszercsak a virág kinyílt és a közepéből előlépett egy tündér.
 
Ő egészen biztosan a világ legszebb tündére volt. A ruhája gyöngyökből és harmatcseppekből állt, virágkoszorú volt a nyakán és a hajában, az arca pedig szebb volt, mint a világ legszebb virágja. A tündér odament Bársony Nyuszihoz, lehajolt hozzá és a kezébe vette, majd puszit nyomott a Nyuszi orrára, amely még nedves volt a sírástól.
 
„Kis Bársony Nyuszi!” – szólt a Tündér – tudod, hogy én ki vagyok?”
 
Nyuszi ránézett, és úgy tűnt neki, mintha már látta volna valahol, de igazán nem tudta felidézni, hol.
 
„Én vagyok az óvoda tündére”- mondta a Tündér. „Én vigyázok mindazon játékokra, amelyeket a gyerekek valaha a szívükbe zártak. Amikor megöregszenek és elkopnak, és a gyerekeknek már nincs szükségük rájuk, akkor eljövök értük, és magammal viszem őket, hogy tényleg Igazivá válhassanak.”
 
„Eddig nem is voltam Igazi?” – kérdezte a Nyuszi.
 
„Igazi voltál – de csak a Ksifiúnak, mert ő szeretett téged. Mostantól kezdve mindenki számára Igazi leszel, aki csak meglát téged.”
 
Ezzel a Tündér magához ölelte a Nyuszit, és elrepült vele a fák közé.
Ekkor már szinte világos volt, a Hold is feljött az égre. Az egész erdő gyönyörű éjszakai színekben pompázott, a páfrány levelei is ezüstösen csillogtak. Egy tisztáson a fák között a vadnyulak épp táncoltak az árnyékukkal a bársonyos füvön. Amikor Tündért megpillantották, abbahagyták a táncot és köréje gyűltek.
 
„Hoztam nektek egy új játszópajtást!” – mondta a Tündér. „Legyetek vele nagyon kedvesek, és tanítsatok meg neki mindent, amit tudnia kell a Nyusziföldről, mert ezentúl ő itt fog élni veletek!”
 
Majd újra megpuszilta Nyuszit és letette a fűre.
 
„Fuss és játssz, Bársony Nyuszi!” - mondta.
 
De a Nyuszi csak csendben ült és nem mozdult meg. Ahogy meglátta a vadnyulakat táncolni, hirtelen eszébe jutott, hogy neki nincs is hátsó lába, és nem akart újra hátrapillantani, hogy meggyőződjön róla, hogy az ő hátsó része egy darabból áll össze – lábak nélkül.
 
Nem tudott róla tehát, hogy amikor a Tündér legutoljára megpuszilta, valami örökre megváltozott. Így is ült volna akár az idők végezetéig is, túl bátortalanul ahhoz, hogy megmozduljon, ha hirtelen nem száll valami az orrára. Ekkor azonban ő minden gondolkodás nélkül előhúzta a hátsó lábát, hogy elzavarja azt a valamit onnan.
 
Akkor hirtelen rájött, hogy hiszen neki vannak hátsó lábai! Kopott, elhanyagolt bársony helyett barna szőre van, puha és csillogó, fülei egymást csapkodják, ha megrázza őket, a bajusza pedig olyan hosszú, hogy egészen a fűig leér! Nagyot szökkent örömében, hogy ilyen nagyszerű lábai vannak, majd mintha puskából lőtték volna ki: szaladt körbe a tisztáson, pörgött, forgott, ugrált, ahogy a többi nyúl is tette. Mire teljesen megtelt a szíve az örömmel, és megállt egy pillanatra, Tündért hiába kereste, addigra már elment.
 
Ő végre nyúl volt, igazi, valódi nyúl, aki nyulakkal él együtt az otthonukban!
 
Elmúlt az ősz, majd a tél is.  Amikor beköszöntött a tavasz, és napsütéses, meleg idő lett, Kisfiú újra kimehetett játszani a kiserdőbe a ház mögé. Egy nap, amikor ott játszott, észrevette, hogy két nyuszi kukucskál rá a páfrány mögül. Az egyikük teljesen barna volt, a másiknak pedig érdekes pöttyök voltak a bundájában, amelyek mintha nagyon régről származnának. A pici, puha orra és a fekete szemei valahogy nagyon ismerősnek tűntek…
 
„Nahát, ez a nyuszi teljesen úgy néz ki, mint az én régi Bársony Nyuszim, amit akkor vesztettem el, amikor skarlátos voltam!” –mondta magában a Kisfiú.
 
De sohasem tudta meg valójában, hogy igen, ez a nyuszi tényleg az ő Bársony Nyuszija, aki visszajött, hogy újra láthassa a Kisfiút, aki Igazivá szerette őt.
 

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet a barsony nyuszi

Legyőzni önmagad

2008.08.04. 00:21 Tímea

 

Sokáig nem értettem ezt a kifejezést. Ilyeneket mondtak róla, hogy a "legnagyobb, a legnemesebb küzdelem" és egyebek. Alapvetően nem szeretem a görcsös, a céltalan küzdelmet, amikor keressük a megmérettetést. Jön az magától is....

Aztán nemrég rájöttem egy baráti beszélgetés kapcsán, ez mit is jelent.

Felkelni, amikor nincs kedved, futni menni akkor, amikor a hátad közepére nem kívánod a testmozgást, nem megenni azt a kívánatos sütidarabot, mert már megvolt a napi édességeadagod, kitartani akkor, amikor úgy érzed, már nincs erőd, optimistának lenni még akkor is, amikor már mindenki feladta körülötted, és neked is roppant kényelmes lenne hátradőlni és hagyni az egészet.

Megtenni olyasmit, amiről tudod, amiről eldöntöd, hogy ezt kell tenned, de te magad küzdesz ellene valahol. Azért döntesz úgy, mert mérlegelted a lehetőségeidet, és ez a legjobb, amit tehetsz.

Senki más nem tud annyira visszatartani, mint te magad, és senki más nem tud annyira előrelendíteni, mint te magad - saját magadat.

A határaid átlépése pontosan az, amikor legyőzöd magad. Olyankor tanulsz, edződsz, tágul a látóköröd, színesedik az életed, lesz önbizalmad.

Egy idő múlva szenvedély is lehet belőle. Amikor azon kapod magad egy "ezt nem tudom megcsinálni" után, hogy "na nehogy már" - és nekifogsz. Ez az élet élsportja, a folytonos rekordállítás. :-)

ui: ma ezt hallgattam: Enya - Anywhere is - illik a témához. :-) Picit jobb minőségben itt: Enya 2  - azért, mert ezt a zenét szerintem jó hangzással érdemes hallgatni. Én autóban tettem, ott a legjobb - vagy fejhallgatóval. :-)

Szólj hozzá!

Címkék: zene életvezetés önbizalom

süti beállítások módosítása