Hajlamos vagyok rohangálni, szervezkedni egész nap, határidők, adminisztráció, számlák, szerződések, időpontok, jaj, megint módosítani kell, nem érek ide, nem érek oda, nincs kész ez, nincs kész az.
Este aztán, amikor eljön a csend, és lehúnyja kék szemét az ég, leülök, nézek magam elé, és úgy hiányzik valami.

Mennyit nevettem ma? Igazán, szívből, tudod, amikor alig lehet abbahagyni. Úgy, hogy még a könnyem is kicsorduljon.

Amikor elkap a nevetés-hiányérzet, és épp egyedül vagyok, vagy megnézek egy vígjátékot (pl a Brian élete nagyon jó erre a célra, vagy a Hárman párban Antonio Banderassal, főleg, amikor a két nő között rohangál a házban és a medencét igencsak nehezére esik kikerülni...), keresek a neten egy humoroldalt (nem túl dicséretes módon nagyon szeretem azokat a történeteket, amikor emberek a saját bakijaikról mesélnek, és képesek magukon is nevetni..) és addig olvasgatom, amíg nem jön a nevetés.

A humor kell az élethez!

ui: Oscar az RTL-en ma este, ez sem rossz!