Ma ismét megnéztem ezt a filmet egy speciális aktualitása folytán, és megrohantak az emlékek... :-)
Tavaly Valentin-napon volt a film bemutatója, és aznap épp egy ügyfelemnél jártam, aki a magyar média-társadalom egy tagja. Amíg vártam rá, az előtérben együtt várakoztunk a film egyik főszereplőjével, aki épp telefonon beszélt valakivel, és épp annak örült, hogy "megvan a százezres nézőszám"... Már akkor kíváncsi lettem a filmre, sőt, a kíváncsiságomat fokozta, hogy az addigi hírek szerint érdeklődtek a film iránt az Egyesült államokból is, ez pedig silmes berkekben is nagy eredménynek számít. A film nemzetközi karrierje elindult.
Nagy sikere van mostanában a randifilmeknek, amelyeknek elsődleges témája a kapcsolatteremtés nehézsége. Talán azért érezzük szükségét az ilyeneknek, mert elfelejtettünk alapszabályokat, viselkedési módokat, és persze sérültek a férfi/női ideálok, modellek is? (Irreális dolgokat várunk egymástól, de ez egy újabb gondolatfolyam témája lesz majd remélem. - Megj: már annyi mindenről ígértem, hogy visszatérek rá, hogy össze kellene szednem ezeket és tényleg megírni, mert már nagyon gyűlnek.. :-) )
Amiért a film tetszik: nem akar nagyobbat dobni annál, mint amiről szól, nem bonyolítja túl a dolgokat, és hiteles benne minden szereplő. Emellett: ez a film humoros, erőltetettség nélkül, pedig ez ritkaság! (Az Üvegtigrist leszámítva. Azt nálam semmi sem tudja felülmúlni.) Mintha az igazi humor is kiveszőfélben lenne mostanság. Ennek talán egyik oka a régi nagyok halála (Pl Hofi... Nagy veszteség..) és az újak (azaz az utánpótlás) nehézkes érvényesülési lehetőségei, ki tudja - de ez mégis sajnálatos.
Az SOS szerelem-ben minden szereplőnek elhittem azt, amit játszik. Sőt: minden szereplőben találtam valamit magamból, így aztán tényleg nem maradt el az azonosulás... Fenyő Iván a felületes macsó szerepében (érdekes: ő két szerepet is játszik a filmben..), Csányi Sándor az érzékeny, és nagyon okos üzletember, Ullmann Mónika az érzékeny lelkű nő, Kovács Patrícia a bohém csaj és a nagyok: Benedek Miklós, mint az apuka, valamint Hernádi Judit és Szacsvay László rekeszizomszaggató jelenetben a film csúcspontját jelentő zárójelentek egyikében. Utóbbi két ember nagysága abból látszik leginkább, hogy ezt a jelenetet nem a szöveggel, hanem a gesztusaikkal emelik a csúcsra!
Igazi közönségfilm ez, nagyon szórakoztató. A magyar filmtörténet nem büszkélkedhet egetverő közönség-sikerekkel nemzetközi szinten, de ez a film igazán megérdemli ezt a figyelmet.
Utolsó kommentek