Sikerkereső

Mai bölcsességünk: "A hatos pályán nincs reklamáció." Kiegészítés: "bungee jumping közben sem". :-)

Micsoda mozgalmas hétvégém volt megint! Itt voltak a legkedvesebb barátaim, gyerekestől. Már péntek este elkezdődött a "buli", sütöttem nekik nagyon finom sütit. Volt benne minden, reszelt citromhéj és vaníliarúd, egy kiló meggy és kb egy deci (igazi) cseresznyepálinka. Három, azaz három órát küzdöttem vele péntek este kb 8-tól 11-ig. De sikere lett.

Szombaton tízre jöttek, többször is átcikáztuk a várost a két nap alatt. Az autómba több kilométert "raktam" a hétvége alatt, mint ahányat nyaralás alatt szoktam. Zugló a gyenge pontom. Mióta lezárták a Thökölyre csatlakozást a Keleti előtt, eltévedek. Durván. Nem, nem segít a térkép. Kb egy órát keveregtem egy húszperces út miatt, ismét. (Ilyenkor szentül megfogadom - most is megtettem - hogy veszek GPS-t! Egyszerűen muszáj! Amennyi idegeskedést megspórolhatna nekem! De hozna újabbakat... Félek minden ilyen kütyü vásárlásától, mert ezek nem szeretnek engem, és több bajom van velük, mint a térképpel lenne... De most hátha mégse.)

Amikor jönnek a kedves vendégeim, én ötcsillagos háziasszonnyá válok. (Amúgy is az vagyok persze :), de ilyenkor aztán csúcsra vagyok járatva.) Mindig rájövök, hogy nincs az a pohár-, és tányérmennyiség, ami elég lenne. Folyton sütök, főzök, mosok, mosogatok, tálalok, vásárolok. Örömmel.

Vasárnap amúgy rozmaringos-fokhagymás-sajtos pogácsával kezdtem (köszönet érte Zsuzsinak, akitől az alapanyag származott) kb nyolckor, reggel, a többi mellett. (Ja, ilyenkor az alvás sem jellemző rám.) Egyszerre gyúrtam a tésztát, hallgattam Zsuzsi instrukcióit skype-on, mosogattam, kávét főztem és reggelit készítettem, a pár perc maradékban pedig meglocsoltam a paradicsompalántáimat.

Mindent csináltunk a bandával is. Játszótér, élményfürdő, Római-parton homokban mászkálás, lesifotózás. :-) Nagyon intenzíven.

Aztán vasárnap délután (gondolom a melegtől) elszabadult a pokol. :-) A gyerekek kicsit megkergültek, baracklé a fehér ágytakaróra (tudomtudom), fapapucsban szaladgálás a hatodikon, labda és üveggolyó a vitrinüvegbe.Minden megúszta épségben szerencsére.

Mire elmentek, úgy nézett ki a lakás, mintha bomba robbant volna ott.

Hiába volt a folyamatos pakolás, mosogatás, vásárlás. :) Nem látszott meg. De mindegy. Jó volt így. Ennek ilyennek kell lennie.

Erre jött a bölcsesség, hogy hatos pályánál nincs panaszkodás. :) Ez a pálya-dolog egy nagyon régi hasonlatom. Régebben (sokkal régebben) nagyon szerettem a számítógépes játékokat. A pályák lényege volt (gondolom még most is az), hogy egyre nehezednek a feladatok, egyre gyorsul a sebesség. Mivel szeretsz játszani (ezért kezded el és ezért nem hagyod abba), mindig jönnek az újabb akadályok. Aztán egyszercsak (szavaim járása szerint a kilences pályánál) nagy-nagy könnyebbség jön. Először el sem hiszed. Olyan érzés, mint amikor kb combig érő vízben futsz a tóban, és egyszerre csak kiérsz a partra. Megszűnik minden ellenállás, és minden bokor alatt kincs van.

De a hatos pálya még nagyon nehéz. Kiszállni nem tudsz (hmm, dollárárverés, talán?), és reménykedsz benne (bár ez nem biztos), hogy eljutsz a kilencesig.

A kilencesért játszol. A kincsekért a bokrok alatt.

A hatosnál nem ér reklamálni. Tudtad, hogy ez lesz. Tudod, hogy ez is kell, hogy majd a kincseket értékelni tudd. :-)  

A nyár fantasztikus itala, mindenkinek javasolom. Most van a legjobb időszak hozzá, minden gyümölcs egyszerre elérhető!

Én a maiba tettem ribizlit, meggyet, málnát (mind bio, saját termelés!), egy kis fahéjat, vaníliás cukrot, és persze igény szerint tejet. Megbolondíthatod még vaníliafagyival, ha diétásan szereted, édesítőszerrel készítsd. Mindezt bele a turmixgépbe, és pépesítsd, amíg jólesik.

Hidegen, darabos gyümölcsökkel (nem túl nagyon szétturmixolva) átmenet a desszert és a frissítő közt. :-)

Mennyei ital!

Mottó: "ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed..."

- Rudyard Kipling: Ha

Június elején írtam egy IQ-tesztet és beválasztottak a legokosabbak közé. Természetesen ez roppant megtisztelő, de azért elgondolkodtam az ész szerepéről a mindennapjainkban.

Sokáig nem akartam ehhez a szervezethez csatlakozni (a Mensáról van szó), mert nem akartam okoskodók közé kerülni, sőt, az észnek sem akartam túl nagy szerepet tulajdonítani az életemben, mindjárt elmondom, miért.

Az IQ magassága/mértéke nem jelzi előre az életbeli sikerességet. Azaz: nem sikeresebbek magán-, illetve üzletemberként a magas IQ-sok sem, mint mások, valahol máshol van a bölcsek köve elrejtve. Nagyon sok esetben tapasztalom, hogy a kimondottan okos emberek valahogy szárazak, okoskodók lesznek egy idő múlva, elvesztik humorérzéküket, kapcsolataikban sem sikeresek. Én is szívesebben töltöm együtt az időmet egy kevésbé okos, de csupaszív, mint egy nagyon okos, de hideg emberrel. (Mellesleg nagyon érdekes: tudtommal a Down-kórosok speciális jellemzője a nagyfokú szeretetre való képesség. Volt idő, amikor egy társaságban voltam Down-kórossal, hát szívmelengető az az elfogadás, ami belőlük jön. Persze ez nagyon kiszolgáltatottá is teszi őket, és biztosan függ ez a dolog az állapotuktól is. Akit ez érdekel, kérem nézzen utána megbízható forrásokban a témának. )

Tudományos vizsgálatok szerint az IQ és az EQ (utóbbi az értelmi intelligencia,Daniel Goleman zseniális pszichológus felfedezése) egy bizonyos szintig (azt hiszem, talán 125-ig?) pozitívan korrelál (azaz együtt növekszik), felette nem mutat összefüggést. Mérő óta tudom, hogy a szeretet nem alapérzelem* (érdekes módon) csupán evolúciós maradvány - a túléléshez kellett valaha. Ezekből önkényesen következtettem, hogy a magas EQ-ra akkor van szükség, ha az IQ viszonylag alacsony - miért is? Hogy a falkán belül maradva jobban megvédhetők legyünk a többiek által a külvilág életveszélyes támadásai ellen. Magas IQ-nál erre talán nincs szükség, mert egyedül, problémamegoldó képességünket latba vetve meg tudunk (tudtunk) küzdeni az oroszlánnal. 

Ezért nem írtam eddig IQ-tesztet. Falkán belül szeretnék maradni, periférián lenni nem túl jó. (Azaz eddig nem volt jó, erre visszatérek majd.) Érdekes dolog, hogy a tesztírás előtti előadásban elhangzott, hogy a magas IQ éppúgy devianciának számít, mint bármilyen más kirívó tulajdonság; így a magas IQ-sok elviseléséhez is tolerancia kell. Ezt a bőrömön éreztem gyerekkoromban is sokat, itt visszaigazolva láttam. Több tanárom rivalizált velem, kevesen tudták elfogadni az örökös kíváncsiságomat. A társakról nem beszélve. Azt hittem akkor, hogy velem van a baj. Hát most kiderült: nem egészen. Mindössze deviáns vagyok, de soha rosszabb devianciát. :-) Ezt a devianciát amúgy a környezet reakciói miatt igyekeztem elrejteni magamban sokáig.

Vissza az IQ-ra: nem bírom az okoskodókat tehát. Nem bírom a kultúrsznobokat sem, az elitistákat sem. (Nesze tolerancia...) Ha valami tetszik, nézzem/csináljam/élvezzem azért, mert egyszerűen csak tetszik, ne pedig azért, mert adott csoporthoz tartozás megköveteli ezt tőlem. Tehát: ne próbáljak mindent agyból megoldani, néha érezni is kell, sőt.

Továbbmegyek. Az igazi okosság maga a "józan paraszti ész"-nek hívott dolog szerintem. Hiába tud valaki hihetetlen gyönyörű matekegyeneleteket megoldani (ezért minden tiszteletem emellett) ha egy sótlan személyiség. Bár persze egyénenként változik, kit mi tesz boldoggá. A józan paraszti eszünk a hétköznapokban a napi problémamegoldás, a nyitottság, a hülyeségek elkerülése. Azért nem igazán volt még olyan probléma, ami elől elfutottam volna eddigi életem során; addig gyűrtem, míg megoldódott. Így vagy úgy.

Egyvalamiben tévedtem a viszonylag magas IQ-mat és a csoporthoz tartozást illetően. Hogy a gondolkodás számomra nem választás kérdése. Nem tudok nem gondolkodni, kérdezni, kíváncsiskodni, "problémátmegoldani" - egyszerűen belülről fakadó igényem a jó (néha világmegváltó) beszélgetés, az új, addig ismeretlen dolgok, helyek felfedezése, a belemerülés tevékenységekbe. Hiába nyaggattam az ilyen témáimmal a környezetemet, nagyon kevés embert érdekel mostanság, hogy például miért van szivárvány a nap körül verőfényes időben. Persze nagyon szeretem azokat, akik körülöttem vannak, de nemrég jöttem rá arra, hogy más is kell.

Köszönet Csodabogárnak ezért. Ő volt a kapu a két világ közt. Ma már büszke vagyok a "másságomra", és kíváncsian várom, mi újat hoz majd az életembe a Mensa.

*: alapérzelem hatféle van: harag, undor, öröm, szomorúság, félelem, meglepődés. Jellemzője, hogy az emberek ezeket egymás arcán kultúrafüggetlenül felismerik.

A Bársony Nyuszival az van, hogy a vége már annyira elgiccsesedett (szerintem), hogy alig bírom rávenni magam, hogy rendesen megcsináljam. Szerintem ezt a történetet túlragozta a szerző, ott kellett volna befejezni, ahol igazivá vált a Nyuszi és kész.

De befejezem, ígérem, előbb-utóbb, már csak egy rész van hátra.

"Meet the Scots - we are coming!" - Ez a mottója annak az üzleti küldöttségnek, akit jó kapcsolataink nyomán van szerencsém többek között nekem is vendégül látni pár napos magyarországi tartózkodásuk alatt.

Üzleti vacsorát szerveztem nekik mára, egy Skóciából érkező üzleti küldöttséggel. Ez a blog alapjában véve nem az üzleti dolgokról szól, így itt csak azt mondom el, ez mekkora élmény...

A skót embereket nagyon szeretem, elképesztően aranyosak. Huncutok, humorosak, kedvesek, rafináltak. Ma este egy magyar bemutatóban lesz részük a szervezésemben, remélem, nagyon fogják élvezni. Érdekesség, hogy ez a vacsora viszonylag kevés embert vonzott - rájöttem, miért. Bizalmatlan a többség (persze az idő is kevés volt). Meggyőződésük talán, hogy itt valami simli biztosan van, pedig nincs. Komoly üzleti szándékkal érkeztek, a legkülönbözőbb iparágakból, több megbeszélést is sikerült szerveznünk számukra. Középtávú célkitűzésem a magyar vállalatok külföldi terjeszkedésének segítése, ez a vacsora (is) ennek eszköze.

Tegnap este mutatkoztam be nekik a Caledonia nevű pubban (ez tényleg pub!) vacsoráztak, a többi skót (nem a küldöttséghez tartozók) pedig a foci EB-t nézte. EZ a pub az itt tartózkodó skót nemzetiségűek törzshelye. Egy fiatalember a bejárat előtt megszólított, látva a tanácstalanságomat: "Are you Scottish and can't find the entrance?" - mosolygott, gondolván skót létemre szinte szégyen, hogy nem jártam még itt... :-)

Köszönöm a bókot, hogy skótnak nézett. :-)

Nagyon szeretem Skóciát, többször jártam már ott. Fogok írni erről is, ígérem. :-)