Sikerkereső

Az utóbbi időben sok-sok változás volt a baráti kapcsolataimban, így sokat gondolkodtam a szereteten, kimutatásán, keletkezésén...

Azt gondolom, hogy szeretni valaki munka, ráadásul folyamatos. Benne van ugyanakkor az is, hogy szerintem már a megismerkedésetek pillanatában tudod, hogy ez az ember fontos lesz neked. De ez még csak egy "beakadás" - egy csíra, ami vagy szárbaszökken, vagy nem. Hogy ki az, akit szeretni tudunk? Ennek, ha van is misztikus része, sokkal kevesebb, mint azt sokan gondolják. De lényeges pont, sokan a szimpla vonzalmat, szimpátiát is szeretetnek tekintik.

Vonzódni tudunk ahhoz, aki:

• hasonló. Bizony. Bár lehetnek (sőt, a legnagyobb élmények egyike) köztünk jelentős különbségek, valami mégis közös, különben nem is értjük egymást. Egy bölcs ember mondta valaha egy friss házas azon kérdésére, hogy hogyan tartósítsák a szerelmüket: "szeressetek más dolgokat közösen". Az a barátság vagy párkapcsolat nem jut messze, ahol az érdeklődési kör (a külvilágot illetően) legalább egy része nem közös.
• akit fizikaikai adottságait tekintve vonzónak találunk. Bizonybizony, kutatások igazolják ezt is. Volt egy kísérlet, amiben azt kérdezték az alanyoktól, hogy fénykép alapján próbálják megállapítani, adott csúnya bűnesetet ki követhetett el. Mutattak egy vonzó és egy kevésbé vonzó emberről képet. Nagy arányban a széparcút gondolták ártatlannak, pedig nem ez volt a valóság. Igenis fontos a külső, persze, kinek mennyire, és mi is valójában. Nekem nincs pl "ideálom".  
• aki közel van (fizikailag), akit sokat látunk, akivel gyakran találkozunk. Erre ha jól emlékszem, végeztek is kísérletet: egy adott dal slágerré válása jelentősen függ attól, hogy mennyit játsszák a rádióadók. A szeretet mélysége a befektetett energiától, az impulzusoktól is függ. Tehát: nem azért játsszák sokan, mert sokan szeretik, hanem azért szeretik, mert sokat játsszák. Minél többet foglalkozol valamivel, annál inkább a szíved része.
• aki emlékeztet valamire. Ez is a hasonlóság elve, de szeretjük azokat a dolgokat ismátelni, amik régebben fontosak voltak.
• aki felébreszt bennünk valamit. Most figyeljetek, elmondom a szerelemébresztés két trükkjét a'la Casanova és Don Juan. Ha hozzásegítesz valakit ahhoz, hogy kiteljesedhessen, hogy megélje magát teljes valójában, hogy "ledobja a láncait" - ezzel olyan hálás lesz neked, hogy nyugodtan "learathatod a babérokat". (ezzel coachingban vigyázni!! Ezért -is- kötik a munkánkat erős etikai szabályok.) Ez volt Casanova trükkje. Meglátta az egyszeri és megismételhetetlen valóját a szerelmeinek, minden nőbe szerelmes volt. A másik: hitesd el vele, hogy ő az etalon a nőiességet/férfiasságot illetően. Ő maga A Nő, vagy maga A Férfi. Don Juan minden partnerében ezt látta meg, magáért az eszményért rajongott. Sajnos az eszmény "hordozója" gyakran változott. :-)
• akivel nagy érzelmi megterhelést jelentő dolgot élünk át. Erre alapulnak a (jó) csapatépítések is. De sajnos az ún. Stockholm-szindróma is - de csak alapjaiban. Arousalnak, azaz "érzelemdömpingnek" (izgatottság, éberség) hívják ezt a jelenséget, valami pozitív vagy negatív értelemben nagyon felkavar. Pl. nagyon félsz valamitől. Ez a helyzet előfordulhat mondjuk egy repülőgépen, ami viharba kerül, és vészhelyzet alakul ki. Ha éppen egy vonzó idegen ül melletted, a vészhelyzet elmúltával előfordulhat, hogy rávetíted a feszültséged forrását a melletted ülőre és kész a vonzalom. :-) Persze ezt inkább ne próbáld ki.

Csúnya manipuláció, fúj. :-) Tényleg. (Mellesleg manipuláció a szándékától függetlenül is így történnek a dolgok a kapcsolatokban...)

Na de. Ez még csak a vonzalom. Ami - hadd ismételjem meg - vagy "szárba szökken", vagy nem. Szárba akkor szökken, ha lesz belőle a szereplők számára gyümölcsöző barátság vagy szerelem.

Mitől szökkenhet szárba? A szeretet a legjobb dolog a világon, ha valódi. Ha szeret téged valaki, biztonságban érzed magad mellette, tudod, hogy nem fog bántani. Megélheted magad a legjobb formádban, büszke vagy mellette az erősségeidre. Szabadnak érzed magad. Nem kell neki megfelelned, lehetsz gyenge  - fontos, az esendőségeddel együtt. Úgy érzed, a hibáiddal együtt jó vagy úgy, ahogy vagy.  Otthon érzed magad nála. Akár a lakásában, akár a szívében. Mindez nem teljesítmény, nem kell "tökéletesnek" lenned.

Ehhez mi kell? Azt gondolom, kell egy konfliktus is, egy nehéz helyzet, amit vagy túlél a kapcsolatotok, vagy nem. Igazán ebben ismeritek meg egymást. Valamint, amit sokan elfelejtenek: kellenek a megerősítések is. Kell, hogy a másik megerősítse szavakkal is, hogy jó vagy. Persze nem mindig és nem állandóan, de néha kell. Érdekes - talán legenda, talán nem -, hogy a szeptember 11-ei repülőgépekről és épületekből azzal telefonáltak ki az ott levők, hogy megmondják a szeretteiknek, mennyire szerették őket. Ha szeretsz valakit, mondd el, hadd tudjon róla! Úgy érzed, hogy eleget mondod?

Mindez nem veszélyes, mert jó dolog, ha nem vagy porcelán. (Zeneajánló, ma már értem, miért szerettem ezt a számot annyira: China in your hands: T'Pau)

Ha félted a lelked a kapcsolatban, mint egy törékeny porcelánt, akkor valószínűleg igazad is van... Ez (még) nem szökkent szárba. Sajnos nekem is vannak ilyenek. Ahol az én lelkem fél az összetöréstől... De esendő vagyok én is, vagy mi. :-)

Ma találkoztam életem egyik nagy szerelmével, véletlenül, de döbbenten tapasztaltam, hogy még mindig képes megállni az idő egy pillanatra. :-) Jól nézett ki, még jobban, mint amikor utoljára láttam. :-)

Zeneajánló ehhez : "Ő, csak ő" - egy régi Amorf Ördögök dal feldolgozva. Az eredetije is nagyon jó (még Péterfy Borival), de az újabb a másik lány hangja miatt tetszik nagyon, aki a végén hallható.

Feldobott ez a találkozás, bár tényleg sokat változunk a legutóbbi óta. Előnyünkre. :-)

Ez a Bodies kiállítás egyik jelszava. Ma megnéztem.

(Persze szerintem itt nem a fizikai látásra gondolnak, szerintem. A tudáshoz az kell, hogy lásd, hogy tisztán lásd, hogy értsd a dolgokat. Tapasztalatokban is. Igazából én sosem a képzettségről, a rengeteg papírról álmodtam, amikor iskolába jártam. Hanem a bölcsességről, amit a racionálisan megérlelt tapasztalat ad. Szerintem jó úton vagyok efelé.)

Féltem tőle. Viszont van egy érdekes tulajdonságom, egy speciális fajtája a kíváncsiságnak. Képes vagyok annyira kíváncsi lenni, ami legyőzi a félelmeimet. Ezzel tologatom a határaimat, és mindig, de mindig gazdagabb leszek tőle. Most is ez történt.

A Bodies egy tipikusan amerikai kiállítás, egyszerűsít, érthetővé tesz. És tele van showelemekkel. Lézerrel rajzolt ábrák a falon, eredetnyilatkozat a testekről, túlmagyarázott - néha, de nagyon összeszedett.

Mindig érdekelt az is, hogy hogyan lehet megszokni a szétdarabolt emberi testek látványát. Egy orvostanhallgató ismerősöm erről sokat mesélt - az első meséi alkalmával erősen gondolkodott bennem a kakaó, hogy akarja-e még egyszer látni a világot... De ott is erősebb volt a kíváncsiságom, és hallgattam. Ő azt is elmesélte a kérdésemre - az orvostanhallgatók mennyire ájuldoznak a bonctermekben - hogy nem olyan veszélyes a dolog. Adaptálódnak. Először csontokat néznek, aztán mennek mélyebbre.

Itt is ilyen érzésem volt. Először pici csontokkal kezdődik a kiállítás, majd jönnek a testek itt-ott kipreparálva. Az elsőnél elszédültem picit, de gondoltam, egészen természetesnek fog tűnni, ha itt összeesek... De - mivel messzemenően érdekes volt - adaptálódtam gyorsan. :-)

Lehetetlen elmondani, milyen volt. Érdekes, lenyűgöző. Szép is. Főleg a kipreparált-megfestett érrendszer - olyanok, mint gyönyörű piros fürdőpamacsok.

Inkább néhány tényt hadd idézzek nektek kedvcsinálóul, a teljesség igénye nélkül, amit itt tanultam-hallottam.

• fél kiló testsúlyvesztéshez 3500 kcal-val több energia elégetésére van szükség, mint a testünk napi energiaigénye - ami kb napi 2500 kcal. Összehasonlításként: egy óra rövidtávú futás 500 kcal-t éget el. Tehát ahhoz, hogy heti fél kilót fogyj, 7 óra futás kell egy héten. Ugyanez (3500 kcal) kell fél kiló hízáshoz.
• a depressziónak három oka lehet: genetikai, agyi kémiai, és gondolkodásmódbeli eltérések. Azaz: a hajlamot örökölhetjük, lehetnek kémiai eltéréseink (kétség esetén érdemes megnézetni), de a gondolkodásmódunk pozitívra hangolásával sokat tehetünk a lelki egészségünkért. (A következtetés már az enyém.)
• A pici baba sejtjeinek egy része még évtizedekig is megmaradhat az anya testében a szülés után, és segítheti betegségek legyőzésében, és egyebekben. A szülés tehát fiatalít. :-)
• Az ondóban van fruktóz is. Azaz gyümölcscukor. Azaz édes, de rossz az, aki rosszra gondol... :-)
• tévedésnek bizonyult, hogy az ásítás az agyi oxigénhiányát jelenti. A tudósok még mindig nem tudják, mitől ásítunk. :-)
• Az agyunk a "használd vagy elveszted" módszer szerint működik - ha nem használod, kopik, romlik. Mint például, ha nem tartod az ízületeidet rugalmasan, akkor elveszted azt a képességedet, amivel tinikordoban meg tudtad csinálni a spárgát. Tehát: tanulj, kíváncsiskodj, gondolkodj. Használd az agyad, és az öregkori elmebeli leépülés esélyét csökkented.
• eddig négyféle ízt ismertünk: édes, sós, keserű, savanyú. Állítólag mintha lenne egy ötödik is, az umami (csak angolul, bocs), monosodium-glutamát tartalmú ételeket erősebbnek érzünk. Japánok fedezték fel, ázsiai ételekben található leginkább. Van a szójaolajban, halolajban, az olasz parmezán sajtban és egy "anchovi" nevű kicsi tengeri halban, amit nem tudtam magyarra fordítani. :-)
• a "szívhang", azaz a szívdobbanásunk hangja nem az összehúzódások hangja, hanem a szívbillentyűk záródásáé.  

(Bocs, ha tévedek az adatokban, szívesen veszem a kijavítást, mert egyetlen forrásom a kiállítás volt. De ott ezek így szerepeltek. Pár anatómiaprofesszor segíti őket, így nem kételkedem a tartalomban, de ha megcáfoljátok, hát tegyétek, nyitottan fogadom a visszajelzéseket.:-) )

Nem, nem volt büdös a teremben, a testeket egy speciális módszerrel tartósították, semmi szaguk nincs. Sőt: én nem is éreztem úgy (gondolom, a helyzet újdonsága miatt is), hogy emberi testeket nézek. Teljesen műanyag hatásuk van, bár színesek, pirosak-rózsaszínek, ahol kell, szőrösek, és szempillájuk, körmük is van. Nem, nem szabad megtapogatni őket, bár nem is volt ilyen vágyam.

Kár, hogy nem lehetett fotózni.

Ma úgy döntöttem, csinálok magamnak egy szabad-napot. :-) Éppen Pécsen vagyok, tegnap tartottam egy jó kis csapatépítést (jól sikerült, megkedveltem ezt a kis csapatot), ma pedig nem rohanok vissza rögtön Pestre. Van ugyan egy kedves pécsi barátom, persze ő most az ország másik végében van, így sajnos egyedül töltöm ezt a pár órát.

De kiélvezem, ígérem. :-) Pécs egy majdnem-mediterrán város, voltam már errefelé többször is, bájos hely. Jaj, a fügelelőhelyeket is meg kell keresnem, itt megterem a füge a Mecsek déli lejtőin! :-)

Felmegyek a TV-toronyba is azt hiszem. Jó kis tériszonyom van, de majd kapaszkodom.

Szép nap lesz, úgy érzem. Azt hiszem, sokat fogok fotózni, mert még az út hazafelé is gyönyörű. :-)

Nemrég írtam a reggeli-problémámról (unomunom). Képzeljétek, találtam ötperces szendvicses recepteket. Ráadásul diétásat. (A legutóbbi Welness-magazinban konkrétan, egy kis reklám biztosan nem árt nekik.)

Amit ellensúlyozok vele: a creme bruilee, hála E-nek a receptért. Az egyik kedvenc filmemből jött az ötlet (Amelie csodálatos élete), megcsináltam legutóbb, és osztatlan siker aratott. Kalóriabomba. :-) Holnap érkezik egy kedves barátnőm Angliából, neki is muszáj ezt megkóstolni, valamint természetesen kapnak belőle a "szokásosak". :-) Egyetlen hátránya ennek a finomságnak, hogy csak a tojás sárgája kell bele, és a rengeteg megmaradó tojásfehérje mindig gondot okoz nekem. Na de most... A kis szendvicsek...

A ma esti menü (legközelebb reggeli lesz) tehát: a megmaradt tojásfehérjékből hat db-ot 50 g sovány krémsajttal összekeversz, sózod, borsozod, majd a masszát egy olajozott serpenyőbe öntöd. Amikor félig kész, megszórod aszalt paradicsommal (én vörös pestot használtam), és friss bazsalikomlevelekkel, majd fedő alatt készre sütöd. Pirítós tetejére halmozva tálalod. Isteni. :-) És tényleg öt perces.

ui: ismét új címke: gasztronómia :-)