Sokáig nem értettem ezt a kifejezést. Ilyeneket mondtak róla, hogy a "legnagyobb, a legnemesebb küzdelem" és egyebek. Alapvetően nem szeretem a görcsös, a céltalan küzdelmet, amikor keressük a megmérettetést. Jön az magától is....
Aztán nemrég rájöttem egy baráti beszélgetés kapcsán, ez mit is jelent.
Felkelni, amikor nincs kedved, futni menni akkor, amikor a hátad közepére nem kívánod a testmozgást, nem megenni azt a kívánatos sütidarabot, mert már megvolt a napi édességeadagod, kitartani akkor, amikor úgy érzed, már nincs erőd, optimistának lenni még akkor is, amikor már mindenki feladta körülötted, és neked is roppant kényelmes lenne hátradőlni és hagyni az egészet.
Megtenni olyasmit, amiről tudod, amiről eldöntöd, hogy ezt kell tenned, de te magad küzdesz ellene valahol. Azért döntesz úgy, mert mérlegelted a lehetőségeidet, és ez a legjobb, amit tehetsz.
Senki más nem tud annyira visszatartani, mint te magad, és senki más nem tud annyira előrelendíteni, mint te magad - saját magadat.
A határaid átlépése pontosan az, amikor legyőzöd magad. Olyankor tanulsz, edződsz, tágul a látóköröd, színesedik az életed, lesz önbizalmad.
Egy idő múlva szenvedély is lehet belőle. Amikor azon kapod magad egy "ezt nem tudom megcsinálni" után, hogy "na nehogy már" - és nekifogsz. Ez az élet élsportja, a folytonos rekordállítás. :-)
ui: ma ezt hallgattam: Enya - Anywhere is - illik a témához. :-) Picit jobb minőségben itt: Enya 2 - azért, mert ezt a zenét szerintem jó hangzással érdemes hallgatni. Én autóban tettem, ott a legjobb - vagy fejhallgatóval. :-)
Utolsó kommentek